+ Életmód

Szaktudást nem igénylő, hosszú távú munka Ausztriában. Szolgálati lakás biztosított

Ez a tisztség olyan keresett volt, hogy 1970-ben a vesztes pályázó többször rálőtt az állás elnyerőjére.

A több mint 350 éves saalfeldeni Szent György-remeteség a múlt év ősze óta lakatlan, mivel egy bécsi plébános és pszichoterapeuta, aki egy évig lakott a meredek sziklafalba épült remetelakban, visszatért a fővárosba. Előtte 12 éven át egy bencés szerzetes töltötte be a saalfeldeni remete állását. A remetelak egyike Közép-Európa nagyon kevés megmaradt lakott remeteségeinek.

A Salzburg tartományban fekvő település önkormányzata és gyülekezete által meghirdetett pályázat önmagával békében élő és keresztény kötődésű embert keres.

A pályázótól nem várnak el túl sokat, nem szükséges különösebb szaktudás vagy tapasztalat, de az illető köteles elbeszélgetni a remetelak látogatóival, mivel a nyári időszakban sok helybéli és turista keresi fel a helyet, hogy élvezze a kilátást, imádkozzon vagy beszélgessen az őt foglalkoztató vagy nyomasztó dolgokról.

A saalfeldeni remetelak 2014 szeptemberében ünnepelte fennállásának 350. évfordulóját. Hajdan egy természetes sziklabarlangot alakítottak kápolnává, ahol az állatok védőszentjét, Szent Györgyöt tisztelik. A közelében, ugyancsak egy sziklamélyedésben épült egy puritán kunyhó remeteszállásként.

A csütörtökön közzétett álláshirdetés hangsúlyozza, hogy a pályázónak le kell mondania a modern kor minden kényelméről, a remetelakban nincs se áram, se vezetékes víz, viszont annál több az idő imára és befelé fordulásra. Aki nem tud lemondani a tévéről, a számítógépről és a központi fűtésről, az alkalmatlan a beosztásra.

Jelentkezni írásban kell március 15-ig – világosan megindokolva a szándékot – , beköltözni április közepéig, a hagyományos Szent György-ünnepig lehet.

Téli szállásról magának kell gondoskodnia a leendő remetének, mivel a magasan a hegyoldalban lévő remetelak télen nem lakható.

A remeteség korábbi lakója, Raimund bencés szerzetes, aki 12 évet töltött a kunyhóban, jó időben egy padon szokott üldögélni a kápolna előtt. Szívesen elbeszélgetett a látogatókkal, de egy hajdani újságcikk szerint “megérttette az emberekkel a hallgatás, a befelé fordulás és a spiritualitás jelentőségét is”.

Egykor a remete tisztsége még olyan keresett volt, hogy például 1970-ben a vesztes pályázó többször rálőtt a remetelak új lakójára. Hét lövés érte a bejárati ajtót, és bár az új remete, Karl Kurz stájer kereskedő nem sebesült meg, annyira megijedt, hogy visszatért szülőföldjére.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top