A Deák Erika Galéria meghívást kapott a nagy nevű európai képzőművészeti vásárra, az Independent Brussels Fairre, ahol Keresztes Zsófia és Szűcs Attila legújabb munkáit mutatta be.
Az Independent Brussels Fairről tudósított a New York Times, és a te, Red Garden című festményed volt a nyitókép. Gondolom, ez a vásárbeli sikerről árulkodik. Mi történt Brüsszelben?
Az Independent-en való részvétel önmagában nagy jelentőséggel bír egy galéria számára, hiszen erre a szakmai bemutatkozásra – egyéb művészeti vásárokkal szemben – nem lehet senkinek pályázni; a résztvevőket személyesen a vásár szervezői hívják meg, szigorú minőségi feltételeket szabva.
Ennek megfelelően ezen a művészeti vásáron számos nagynevű, valóságos művészeti intézményként működő galéria mellett kisebb, de a nemzetközi sztenderd szerint is nagyra értékelt galéria is megjelenhetett. Magyarországról eddig senki nem kapott meghívást.
A lap idézi Deák Erikát, aki szerint Magyarországon nincs erős gyűjtőbázisa a kortárs festészetnek. Ez nyilván hátráltatja a nemzetközi szereplést is. A szerencsén kívül mi kell még hozzá?
A magyarországi művészeti piac – ugyanúgy, mint bárhol máshol a világon – alapvetően gazdasági, kulturális és politikai összefüggések mentén vizsgálható. A tény, hogy a Deák Erika Galéria itt van, az elsősorban a tehetséges művészeknek és az elkötelezett, missziós szerepet és a jelentős anyagi kockázatot vállaló galeristának köszönhető. Rajtunk kívül nem beszéltem olyan kiállítóval, akit ne támogatott volna a kormánya.
A legutóbbi interjúnkban mesélted, hogy akkor lesz kész egy festményed, ha elveszíted felette az uralmat. Most éppen mi fölött…?
A „Vörös kert” eredetileg egy bukolikus nappali idillnek indult, ami később éjszakai horrorba fordult. Az indulástól számítva hat hónap alatt a születés, meghalás, feltámadás összes stációját végigjártam a festménnyel.
- Szűcs Attila képeivel legutóbb a Ludwig Múzeumban találkozhatott a közönség egy nagyszabású kiállításon, amelynek impulzív megnyitószövegét itt olvashatjátok.
