Egyetlen szempont vezérel minket: a minőség. Máshol sikerrel játszott darabok és ritka, különleges művészeti kísérletek váltják egymást – reményeink szerint – amíg világ a világ és még egy nap.
Új színházi játszóhely nyílik április 23-án Budapesten, a VI. kerületi Jókai utca 6. alatt, ahol könyvesbolt és kávézó is várja a látogatókat. Az Az úgy volt… című Janikovszky Éva-ősbemutatóval debütáló Hatszín Teátrum igazgatójával, Gálvölgyi Dorkával beszélgettünk.
– Hogyan született meg a Hatszín Teátrum?
– A Jókai utca 6. alatti épület az 1940-es évek végétől, az ’50-es évek elejétől szakszervezeti székház volt, egy mindenféle vállalati rendezvényre alkalmas, nagyon szép színházteremmel, épített akusztikájú színpaddal, bársonyfüggönnyel. Amikor a Geoholding megvette az épületet, illetve a Móra Kiadó is odaköltözött, rögtön fölmerült az ötlet, hogy használjuk ki ezt az adottságot: legyen ott egy gyerekszínház. Hosszan-hosszan csak a tervek szövődtek, mert nem tudtunk az épületbe beköltözni, de tavaly november óta fizikailag is ott vagyunk a megvalósítás kapujában.
– Hogyan lettél te a színház igazgatója?
– Von haus aus van némi színházi kötődésem, de ez még önmagában senkit nem predesztinálna erre. Három évig a Madách Színház PR- és marketingfőnöke voltam, korábban újságot írtam, dolgoztam televíziós műsoroknál, hosszan voltam rendezvényigazgató, és eléggé kiterjedt ismeretségi köröm van, így esett rám a választás. Soha nem akartam sem gyerek-, sem semmilyen színházigazgató lenni, de nagyon örülök, hogy az lettem.
– Úgy képzelem, hogy a Hatszín Teátrum a szíved csücske.
– Tizenhárom hónapja dolgozom rajta, az első perctől erre a feladatra szerződtem. A vállalkozás ötven százalékban a Geoholding tulajdona, negyven százalékban a Móráé, tízben pedig az enyém. Ez a tíz nagyjából névleges, de az volt a kérésem, hogy a színházban kapjak szabad kezet, és a tulajdonostársak is így tartották jónak, úgyhogy a Hatszín az én gyerekem lett. Nagyon boldog vagyok tőle. Az anyagiaknál meghúztuk a határt, de azon kívül tényleg mindenben én döntök, és persze a felelősség is az enyém mindenért: a kitalálásért, a beszerzésekért, a kivitelezés vezetéséért, a művészeti vezetésért, a kommunikációért, a marketingért. Nagyon izgalmas és összetett a feladat.
- „Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.” Janikovszky Éva eddig színpadon soha be nem mutatott könyvei alapján, először színpadon: a születéstől a kiskamaszkorig az élet minden nyűge. Ki tudja, hogy kitől örökölte az a gyerek az eszét, a szépségét? Kire ütött, amikor csak a baj van vele már megint? És vajon mi jár egy kiskamasz fejében? Janikovszky Éva humorral megírt könyvei segítenek megérteni gyerekeinket, akikkel közben együtt nevethetünk a világ igen fontos dolgain. Az úgy volt…
– Befogadó vagy saját produkciókat létrehozó színház lesz a Hatszín?
Is-is. Ránéztem a naptáramra, láttam, hogy áprilisra lesz olyan állapotban a színház, hogy meg lehet nyitni. Ha már ilyen lehetetlen időpontban, április végén nyitunk színházat, kitaláltam, hogy kössük össze Janikovszky Évával, illetve a születésnapjával, ami 23-án van. Janikovszky nagyon közel áll a szívemhez-lelkemhez. Újraolvastam tíz könyvét (bár nem nagyon kellett, mert rajtuk nőttem fel, nagyjából kívülről tudom őket), hetet kiválasztottam, és felkértem Tollár Mónika dramaturgot, aki azok alapján, Az úgy volt… címmel színpadra írta a Janikovszky-szövegeket. A látványtervező Márkus Sándor, a rendező Szilágyi Bálint, a szereplők: Barna Zsombor, Bodoky Márk, Georgita Máté Dezső és Osváth Judit. Ez az ősbemutató a saját gyerekünk. Rá egy hétre pedig lesz egy operabeavatónk, A varázsfuvola, ami szintén a sajátunk.
- Mi az az opera?Hogyan írják le a zenét? Hogy ,,terem” és mit csinál az operaénekes?Miről szólnak valójában az operák? A humorral, interaktív színházi játékkal és sok-sok zenével összeállított előadásokon a kis nézők megismerkednek az operákkal, az operaénekesekkel, a szerepekkel, az énekléssel, a hangszerekkel és a zenei kifejezésekkel, a színházi titkokkal. Az első opera, amelybe bepillanthatnak, A varázsfuvola. Gyerünk az Operába! Gyerünk Operanciába!
– Saját társulatotok is van, illetve lesz?
– Már a nagy kőszínházakban sincsenek hagyományos társulatok. Megszűnt az a régi rendszer, amikor a színház volt valakinek a bejelentett munkahelye, és onnan kapta a fizetését. Egy-egy produkciókra keresnek meg és szerződtetnek alkotókat. Mi is ezt a gyakorlatot követjük.
– A felnőttek nyilván szívesen kísérik majd a gyerekeket a színházba, de kínál-e kifejezetten az ő számukra is előadásokat a Hatszín?
– Magánszínház vagyunk, nem kapunk állami, önkormányzati támogatást, kizárólag a jegybevételből tudunk gazdálkodni, amiből borzasztó nehéz fenntartani egy játszóhelyet. Könnyen adta magát az ötlet, hogy legyenek felnőttelőadások is, mert ha csak gyerekprodukcióink lennének, és esténként üresen állna a színház, nem tudnánk fennmaradni. A Móra igazgatóját, Janikovszky Jánost, Horváth Lászlót, a Geoholdingét és engem is egyetlen szempont vezérel: a minőség. Május 27-én lesz az első felnőttbemutatónk, a Dilettánsok, dilettánsok – Egy este a magyar irodalom legrosszabb verseivel, amelyhez sikerült megnyernem Nádasdy Ádámot. A tényleg borzalmas verseket Benedek Miklós, Kovács Patrícia és Ónodi Gábor fogja halál komolyan felolvasni, a remek humorú Nádasdy Ádám pedig mindenféle szempontból körüljárja majd, hogy miért érdekesek ezek a műalkotások, úgyhogy nagyon szórakoztató este lesz.
- Hogy mi a jó vers és mi a rossz, azt éppen olyan nehéz megmondani, mint hogy miért ízlik jobban a rántott hús a spenótnál. Ízlés dolga. A jó versnek nincs mértékegysége, mint ahogy a rossznak sincs. A dilettáns vers más. Íze, zamata van. Élvezeti értékét az adja, hogy „olyan rossz, hogy az már jó”. Nem minden dilettáns verset dilettáns költő követett el. Vannak történelmi korszakok, amelyek szükségképpen termelték, termelik ki a maguk dilettáns verseit. Gyönyörűen rossz és szórakoztatóan borzasztó műveket, másfél óra gyönyörteli borzongást kínál a Hatszín Teátrum az irodalomra érzékeny közönségnek. Dilettánsok, dilettánsok!
Lesz egy sorozatunk, amelynek az első előadása, a Good day tuday! május 18-án látható. Ez egy fiatal szegedi társulat, a Genéziusz produkciója, és – öt monológ, öt megtörtént eset alapján – a gyermekbántalmazásról szól, kifejezetten felnőtteknek. Az előadás után Pólus Enikő mentálhigiénés szakemberrel, a Me-Se-Kő, Mentálhigiénés Segítő Központ Alapítvány alapítójával, Balatoni József, történelemtanárral, a Jocó bácsi világa című könyv szerzőjével és Németh Barbara gyermekjogi programvezetővel, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány képviselőjével beszélgetünk. A gyerekek iszonyúan kiszolgáltatottak, nem tudnak kiállni a jogaikért, de erről szinte soha nem beszélünk nyilvánosan, ahogy a gyerekszegénységről, a gyerekéhezésről sem. A politika úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Akiket érint, azok nyilván nem jönnek el egy ilyen előadásra, de szeretnénk elérni, hogy aki a környezetében bármilyen gyerekbántalmazásra utaló jelet tapasztal, az tudja, hogy mit és hogyan kell cselekednie. Ezt a sorozatot nagyon-nagyon fontosnak tartjuk, visszük tovább jövőre is.
- ,,Gyerekbántalmazásnak nevezzük, ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy, ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt – noha tud róla, vagy szemtanúja – nem akadályozza meg, illetve nem jelenti. A gyermeket bántalmazás érheti családon belül, illetve családon kívül. A szóbeli bántalmazás, online vagy offline zaklatás sokszor megalázóbb lehet, mint egy pofon.” Good day today!
– Az első évadotok rövid lesz. Meghosszabbítjátok-e nyári gyerekprogramokkal?
– Júniustól gyerektáborokat indítunk. Egyik sem csak megőrző lesz, ahol reggel 8-tól délután 5-ig felügyelet biztosítunk, hanem olyan játékos programokat kínálunk, amelyekből tanulhatnak is a gyerekek. Például a Móra Berger Szimat nevű sorozatának gazdái, Nyulász Péter és Ritter Ottó meseíró és illusztráló tábort vezet majd, ahol a gyerekek maguk fognak megalkotni egy mesekönyvet. Közösen választják meg a helyszínt, a szereplőket, a történetet, és a hét végén a kezükbe kapják azt a könyvet, amit együtt hoztak létre. Van egy divattervező sorozata a Mórának, a Gilbert, és találtunk két nagyon helyes divattervezőt, akik a kreatív foglalkozásokon egy pici divattörténeti áttekintést is adnak majd a gyerekeknek. Lesz bábos tábor, versmegzenésítő tábor, színjátszó és drámatábor is. A gyerekeknek fontos, hogy hétvégére valamit kézbe vehessenek, vagy valamit előadhassanak otthon a szüleiknek, de nem az a cél, hogy Shakespeare-színészeket vagy illusztrátorokat faragjunk belőlük egy hét alatt. A színjátszó tábort például olyan gyerekeknek ajánljuk, akik nem mernek közösségben, az osztály előtt beszélni. A drámajátékokban kicsit oldottabbá válhatnak.
- A Berger Szimat Szolgálat egy talpraesett rokoni és baráti társaság, nem mellesleg egy sikeres mesesorozat. Gyere, írd és rajzold meg a sorozat alkotóival közösen Bugac Pongrác legújabb és természetesen legizgalmasabb kalandját! Nyomozz, írj és rajzolj az alkotókkal és a tábor többi részvevőjével, és a végén a tiéd lesz a könyv, amelynek te is részese voltál. Nyulász Péter meseíró és Ritter Ottó tábora
Nagyon fontos küldetésünk, hogy értően, jól foglalkozzunk a gyerekekkel, hiszen belőlük lesznek a jövő színházba járó generációi. Vagy nem. Rajtunk múlik. A táboroztatóktól ugyanazt kérem, mint a rendezőktől és a színészektől: ne üntyögjünk-püntyögjünk, hanem szép, érthető magyar nyelven szóljunk hozzájuk. A gyerek nem hülye, csak kicsi, nem szabad lenézni. Igyekszünk olyan élményeket nyújtani, amelyek már akár csecsemőkorban megalapozzák a színházszeretetüket. Ezért is örülök, hogy a Bozsik Yvette Társulat Négy évszak című fantasztikus beavató babaszínházi produkciója nálunk is megy majd.
