A Szépmíves Könyvek adja ki azt, amivel eddig kevés dolgunk akadhatott. Ízelítő egy erdélyi történetből, 1903-ból:
...Egyszerre csak nyílik a csikósnak kunyhója, és egy érdekes lány jön elő. Szép teremtés, fekete szemű és merész nézésű. Az ajaka majd kicsattan, olyan piros, csókra vágyó, csókot ígérő. Álmatag léptekkel jön elő, mint mikor azt se tudja az ember, mit miért tesz-vesz.
Bagó felül s majd elnyeli szemmel a lányt.
‒ Hm, de virít a tubarózsa.
A lány nem szól rá.
‒ Nem bimbózik szó a kis szádon?
A lány erre se felel. Megrázza magát, a két tenyerét vastag, csillogó, borzas fekete hajára szorítja s oldalra hajolva csípőben, nagyot nyújtózik, mint valami nemes vad.
‒ Be kitartó vagy, Emi ‒ unszolja Bagó tovább, hízelegve lábánál, mint a kuvasz ‒, a becsületes cigány elsütheti magát a napon, te meg egész nap, köd előttem, köd utánam, sehol se vagy.
A lány nagy, fekete szemével felbámult a szürkésfejér színben izzó égboltozatra, halálos közönyös hangulat áradt arcáról.
‒ Nézd el már ‒ méltatlankodik Bagó ‒, még ide se figyel a lelkem. Hadd mondjam hát el itt, egész világ előtt la, tán jobban fog rajtad ‒, gyere hozzám, Emi!…
‒ Tán a bokor alá?
‒ Hát. Nyár van most. Kinn jó az ég alatt. De ha fázol, úgy betakarlak én, mint az édesanyád.
A lány unva biggyesztette rá ajkát.
‒ Mi haszon vóna abba? Hogy holnap folytassuk a tegnapot?…
