+ Irodalom

Elhunyt Tóth Bálint

Tóth Bálint költészete aktív és passzív, szenvedélyes és letisztult, eszményi és alulstilizált, fájdalmas és jóleső, apokaliptikus és édenkerti.

Hosszan tartó betegség után szerdán elhunyt Tóth Bálint költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Az akadémia Tóth Bálintot saját halottjának tekinti, temetéséről a család később intézkedik.

Tóth Bálint költészete aktív és passzív, szenvedélyes és letisztult, eszményi és alulstilizált, fájdalmas és jóleső, apokaliptikus és édenkerti. Az ellentétek nemcsak összeférnek, de ki is egészítik egymást. Költészete harmóniára törekszik, még ha e harmónia a +zivataros+ 20. században gyakran abortálódik is.

Tóth Bálint 1929. december 17-én született Keszthelyen, egyetemi éveit már Budapesten töltötte, beiratkozott a pesti egyetem (mai ELTE) magyar-történelem szakára. 1951 februárjában letartóztatták az “államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése” miatt és hat év rabságra ítélték, melyből több mint négy évet ült le. A börtönévek alatt bontakozott ki költészete.

Szabadulása után eleinte fizikai munkásként dolgozott, majd könyvárusként a Margit híd lábánál, később pedig könyvtáros lett az Országos Széchényi Könyvtárban. Csak alkalmanként publikálhatott verseket, fordításokat. Az 1956-os forradalom után koholt vádak alapján ismét letartóztatták, a hónapokig tartó őrizetből Illyés Gyula közbenjárására helyezték vádemelés nélkül, véglegesen szabadlábra. Miután megkapta a verseskötetek kiadásához szükséges erkölcsi bizonyítványt, 1969-ben megjelent első kötete Nehéz örökség címmel. Az ötvenes években írt, régóta rejtegetett, Füveskert című antológiáit (Füveskertek) csak 1990-ben hozta nyilvánosságra.

Utolsó, Varázsduda című gyermekverskötetét 2000-ben adták ki. Tóth Bálint 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

1984-ben József Attila-díjat, 1997-ben Salvatore Quasimodo-díjat és Balassi Bálint-emlékkardot kapott. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. Jelentős kötetei között van a Hetedik évad (1975), a Túl a vesztett kert fáin (1980), Nyiss kaput angyal (1988) és A senki földjén (1998).

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. göre gábor szerint:

    Bálint György 1933: „ijesztően sok ma az író. Magyarországon ma minden félig-meddig intelligens embernek, titkos vagy nyílt irodalmi vágyai vannak. Kevésbé titkos hetilapok külső munkatársaiig… Lényegük az önkritika bámulatos hiánya. Mindegyikük rendkívül fontosnak tartja a maga művészetét, és azt hogy a mondanivalója feltétlenül nyilvánosság elé kerüljön… Valamennyien azt hiszik, hogy a társadalomnak szüksége van arra, amit írnak. Hiányzik belőlük a mély szemérem és a kemény fegyelem… Azért mert, ezeknek az íróknak túlnyomó része egyformán kerüli az igazi, életbevágó emberi és társadalmi problémákat.

    Veres Péter ugyanerről „ Erős benne a becsvágy, ami csak hiúság, szereplési vágy, olvasmány gyáros, (hírlapíró lesz) Sok ezek közül, mestere az olcsó gondolkodásnak, szellemességnek és szellemeskedésnek. Alapelve: nem harcolni, hanem tetszeni. Ha kérdőre vonják, ártatlanul a közönségre és a sokezres példányszámra hivatkozik. Az olvasmány gyárosok légiója hajszolja a sikert és a pénzt! S megtalálják a közönséget, amely éppen nekik való. Ezeken keresztül van siker, és pénz, Ő ezeknek ír! Ő csak tetszeni akar, mint a színész, vagy utcalány!”
    Egy súlytalan semmi ember, aki minden élményt átereszt magán, s amit megélt, mindent megírt, de magából nem adott hozzá semmit! Helyette ír, „fantasztikus” halandzsákat!
    Tóth úrról életébe nem halottam! De jó 20 éve egy kétkötetes, azóta kukázó nagy költő 2000 valahányadik írószövetségi tagsági könyvel égeti az tagság rangját! Tényleg ennyi költő lenne?

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top