Költő, esszéista, író, de fotográfus és filmrendező is Tomáš Mazal. Olvasóközönsége elsősorban mégis Bohumil Hrabal életének krónikását látja benne. Bizalmasa, segítőtársa, jó barátja volt a cseh széppróza egyik nagymesterének.
Első, neki szentelt könyvét, a Bohumil Hrabal zajos magánya címmel megjelent memoárkötetet 2004-ben vehették kezükbe a magyar olvasók. A budapesti Bohémia Baráti Kör támogatásában, a Te-Art-Rum gondozásában Molnár Éva és Polgár László remek fordításában most kiadott Szlalom a Parnasszusra című kötete a maga nemében páratlan munka. Útikalauz Bohumil Hrabal nyomában, ahogy a kétszáz oldalas dolgozat jelzi.
Tomáš Mazallal az Új szó készített interjút, amelyben a mondatok legjava Hrabal körül időz.
Nem szerette, ha zavarták őt az asztalánál. Egyáltalán nem boldogította, hogy könyvek tucatját kellett aláírnia. Ez abból az egész életét átható érzékenységből eredt, hogy nem tartotta magát írónak. Tizennyolc-húsz évesen önmaga szórakoztatására kezdett el írni. Azzal az ambícióval, hogy legyen egy verseskötete, amellyel majd könnyű lesz meghódítania a lányokat.
Az ünnepelt író nem hagyta magát ünnepelni. nem szerette a konvencionális és szépelgő hódolókat.
Egyszer egy hölgy alaposan felpakolva állt meg az asztala előtt, két szatyorból kezdte kirakni a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a Táncórákat, a Sörgyári capricciót és a többi könyvét. „Ne zavarja a cseh írót, míg nem részeg!” – ripakodott rá Hrabal.
- A teljes interjúért kattants az ujszo.com oldalára.
