Megkezdődött hétfőn a párizsi különleges, terrorcselekményekkel foglalkozó törvényszék előtt a Carlos, a Sakál néven ismertté vált elítélt terrorista, a venezuelai Ilich Ramírez Sánchez újabb pere.
A világ egykor leghírhedtebb és a hatóságok által az egyik leginkább keresett terroristájának egy 43 évvel ezelőtti kézigránátos támadásért kell felelnie.
A párizsi Drugstore Publicis bevásárlóközpontban, amely a boulevard Saint-Germain és a rue de Rennes sarkán működött, 1974. szeptember 15-én végrehajtott merényletben ketten meghaltak és 34-en megsérültek. Ez a legrégebbi terrortámadás, amiért az 1970-es és 80-as évek elsőszámú közellenességének, a jelenleg 67 éves Carlosnak három héten át kell válaszolnia a különleges törvényszéknek, amely 17 tanút és két szakértőt hallgat meg.
Az ősz hajú, lefogyott és megöregedett, szemüveges Carlos mosolyogva, elegáns öltönyben érkezett tárgyalásra, és foglalt helyet a vádlottak padján, ahol kezet csókolt ügyvédjének, Isabelle Coutant-Peyre-nak, akivel 2001-ben között házasságot, majd csókokat küldött az újságíróknak is.
Az ellene felhozott vádakért a Sakál újabb életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtható.
A venezuelai állampolgárságú Carlos azonban már több mint húsz éve ül börtönben Franciaországban. Szudánban 1994-ben fogta el a francia titkosszolgálat, s 1997 végén életfogytig tartó börtönre ítélték egy 1975-ben Párizsban elkövetett hármas rendőrgyilkosságért. Elvileg 2012-ben kérhette volna, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék, de 2011 decemberében az 1982-83-ban elkövetett merényletekért újabb életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte a héttagú terrorizmusellenes bíróság. Ez utóbbi ítéletet 2013-ban megerősítette a fellebbviteli bíróság. Carlos 35 évvel ezelőtt Franciaországban négy robbantásos merényletet követett el, amelyben 11-en vesztették életüket és mintegy 150-en megsebesültek.
Az újabb per Carlos helyzetén nem változtat, célja az áldozatok hozzátartozóinak elégtételt adni, és a terrorista franciaországi merényleteinek történetét rekonstruálni. A védelem a 43 évvel ezelőtti tettek egy részének elévülése miatt magát a pert is vitatja.
Mi értelme ilyen hosszú idő után lefolytatni ezt a pert? Extravagáns – mondta Isabelle Coutant-Peyre, Carlos ügyvédje.
Az igazságszolgáltatás azonban arra hivatkozva elvetette ezt az érvet, hogy az elévülés megszakadt azok ügyek által, amelyek miatt a terroristát már bíróság elé állították. A most vizsgálandó eset pedig Carlos “kitartó terrorista elköteleződésének” részét képezi az ügyészség szerint.
Az El-Vatán című algériai lapnak 1979-ben adott interjúban Carlos elismerte, hogy ő hajtotta végre az 1974-es támadást, párizsi kihallgatásán azonban tagadta felelősségét.
A vád szerint a merénylet összefüggésben állt a hágai francia nagykövetségen 1974-ben végrehajtott túszejtéssel. A Japán Vörös Hadsereg nevű felkelőcsoport egyik kommandója, amely a Népi Front Palesztina Felszabadításért nevű szervezethez tartozott, a túszok elengedéséért cserébe a párizsi Orly repülőtéren két hónappal korábban elfogott egyik tagjuk szabadon engedését követelte a francia hatóságoktól.
Az ügyészség azt állítja, hogy Carlos, aki ekkoriban a népi front különleges osztagának volt a tagja, azért hajtotta végre a kézigránátos támadást, hogy a francia kormányra nyomást gyakoroljon. Sikerrel is járt, miután a francia hatóságok el is engedték japán foglyukat, aki Jemenben csatlakozott a hágai túszejtő kommandó tagjaihoz. Carlos korábbi társai is azt vallották, hogy ő hajtotta végre a párizsi támadást. A nyomozók azt is állítják, hogy a kézigránátok abból az 1972-ben egy amerikai katonai bázisról ellopott csomagból származnak, amelynek tartalmát a hágai túszejtők használták, és amelynek egy részét Carlos akkori szeretőjénél találták meg Párizsban.
