+ Történelem

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Önvallomása – amit 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, a börtöncellájában írt – még sosem jelent meg magyarul, holott a német kiadás már 1958-ban napvilágot látott.

Keresés a weben

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, a börtöncellájában írt.

A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent kötet szaklektora, Szécsényi András történész:

A feljegyzések elsősorban pszichológiai okokból fontosak, hiszen az elkövetői oldalról ez a leghitelesebb forrás, amely képes bemutatni, hogy miként gondolkozott, milyen mozgatórugói voltak egy olyan náci hivatalnoknak, SS-tisztnek, aki aktívan dolgozott a tömeggyilkosság végrehajtásáért.

A kötet Vági Zoltán és Kádár Gábor történészek által jegyzett utószava szerint az auschwitzi komplexum parancsnokaként Rudolf Höss a magyar történelem legnagyobb tömeggyilkosa volt,

300-345 ezer magyar állampolgár elpusztítását irányította. Ennek ellenére önvallomása még sosem jelent meg magyarul, holott a német kiadás már 1958-ban napvilágot látott.

“Auschwitz-Birkenau a magyar történelem szerves része, még ha az egyik legtragikusabb része is. A holokauszt Magyarországon a mai napig érzelmeket, vitákat vált ki, nem került nyugvópontra. Ha e genocídium mozgatórugói feltárásához bármit is hozzájárul a kötet, már megérti kiadni” – fogalmazott Szécsényi András.

A történész hangsúlyozta: a magyar az eredeti német kiadást követve csupán Rudolf Höss feljegyzéseinek történeti szempontból legfontosabb részeit adja közre. Azonban így is kiviláglik a szövegből, hogy

a náci tiszt igyekezett mentegetni magát menthetetlen szerepe és felelőssége alól.

Számos helyen nyilvánvalóan erősen torzít, ezért nagy szükség volt gazdag jegyzetapparátussal, elő- és utószavakkal megjelentetni az Auschwitz parancsnoka voltam. Rudolf Höss emlékiratai című kötetet, amely így a náci haláltábor igazi arcát, és a lágerparancsnok valódi életútját tárja fel az olvasó előtt.

A feljegyzéseket Martin Broszat (1926-1989) adta közre és látta el bevezető tanulmánnyal. A német történész bevezetője szerint Höss emlékiratai kifejezetten cáfolják azt a leegyszerűsített elképzelést, amely szerint a tömeggyilkosság szükségképpen ördögi szadizmussal, állati brutalitással lenne párosítható. Ellenkezőleg:

Rudolf Höss memoárja egy olyan meglehetősen átlagos, olykor szentimentális, tekintélytisztelő és kritikátlan, mindenekelőtt pedig rendszerető és kötelességtudó ember, álszent nyárspolgár portréját rajzolja meg, aki mellesleg teljesen érzéketlen volt a meggyilkoltak szenvedésével szemben.

Kádár Gábor és Vági Zoltán történészek utószavukban kiemelik, hogy Höss, bármennyire is igyekszik bizonygatni feddhetetlenségét, a hatalmával több ízben visszaélő, a megsemmisítés célján túlmutató kegyetlenséget nem csupán eltűrő, de döntéseivel bátorító lágerparancsnok volt, aki a saját javára nyerészkedett a legyilkolt zsidók ingóságaiból.

Höss nem egy tipikus, 20. századi gyilkos bürokrata volt, mint például Adolf Eichmann, mert életútjának szerves része a közvetlen erőszak.

Tizennégy évesen önként lépett be a német birodalmi hadseregbe, harcolt a Közel-Keleten és a kegyetlenségükről hírhedt német szabadcsapatok tagjaként a Baltikumban is.

Az első világháború után pedig egy náci halálosztag vezetőjeként vett részt egy francia kollaborációval vádolt német vidéki tanár brutális meggyilkolásában.

Szécsényi András úgy fogalmazott: az SS velejéig korrupt hierarchiájában nem volt elég a kötelességteljesítés, ahhoz, hogy valaki magas pozícióhoz jusson, szükséges volt a hatalommal való visszaélés, az erőszakosság. Rudolf Höss is ilyen volt, egy erőszakos hivatalnok, torzult lelkivilággal.

Höss mellett számos példa létezik erre az náci tiszttípusra, magyar szempontból a legismertebb Kurt Becher személye, aki precíz hivatalnokként 1944-ben Magyarországon brutális kegyetlenséggel megszervezte a zsidó vagyonok német kézre jutását, jókora szeletet saját magának rakott el és ebből a háború utáni Nyugat-Németországban gazdagon élt tovább – fűzte hozzá.

 

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. qxy szerint:

    Olyan mint ez:
    Illés Béla kétszeres Kossuth díjas…
    “1919-ben emigrált Bécsbe. 1920-1921 között Kárpát-Ukrajnában a Munkás Újság munkatársa volt. Letartóztatták, majd kiutasították Csehszlovákiából. 1921-1922 között ismét Bécsben élt, mint alkalmi munkás és filmstatiszta. 1923-ban, miután kiutasították Ausztriából is, Oroszországba utazott. A Sarló és Kalapács munkatársa lett. 1927-től a Szovjet Írók Szövetsége titkárságának munkatársa volt.

    Regényei a Magyarországi Tanácsköztársaság eseményeit, a forradalomhoz vezető utat elevenítik fel. A szovjet hadsereg őrnagyaként részt vett Budapest ostromában. Őrnagyi beosztásában ekkortájt jelentette ki, hogy a szovjet katonaság számára „a magyar nők is a szabad zsákmány körébe tartoznak”.[1] 1950-1956 között az Irodalmi Újság főszerkesztője volt. 1957-1959 között az Élet és Irodalom szerkesztőbizottsági tagja volt.”
    A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top