Érdekes történetek a xx. századi magyar sajtó alapján – 1954.
július, USA – Könyvelőt keresett egy vállalkozó Los Angelesben. Rövid töprengés után a következőket írta a hirdetésszelvényre. „Szorgalmas könyvelőt keresünk, a munkahelyről remek kilátás nyílik a főútvonalra, amelyen számtalan szerencsétlenség, közlekedési baleset, verekedés és szép női lábak láthatók.”
július, Guatemala – Egy amerikai gyümölcsszállító tröszt fizetett zsoldosokkal akarta letörni az ország gyümölcsös függetlenségéért vívott harcát. Több katonai szállítóeszköz nem lévén, a kormány kérésére a taxisok is beszálltak a küzdelembe. A zsoldosok, látva a taxikat, meglepetten morogtak. Honnan lett hirtelen ennyi pénze az országnak, hogy a katonák taxival járnak harcolni?
július, Norvégia – Nagyobb kövek és kapaszkodó gyökerek kiforgatására alkalmas hatalmas ekét mutattak be, melyet egy ugyancsak hatalmas traktor húzott. A traktor vezetője azt mondta, ő ugyan csak a visszapillantóból figyelte, mit művel az eke, de a bemutató után úgy érezte, az egész személyisége megváltozott, és új tervek születtek a fejében.
augusztus, NSZK – Bonnban közzétették, hogy azoknak az álnéven bujkáló háborús bűnösöknek, akik az év végéig jelentkeznek a hatóságoknál, büntetlenséget biztosítanak. Klaus, akit valójában nem így hívtak, elolvasta a hírt, és arra gondolt, tisztázni fogja magát. De előbb még megfelelő magyarázatot kellett találnia arra, miért a hatóságoknál kell jelentkezni a büntetlenségért.
augusztus, Franciaország – A táplálkozás annál könnyebb, minél kisebb darabokból áll a táplálék. Ezzel az állatok is így vannak. Ezért hoztuk létre ezt a gépet, amelyben nagy nyomáskülönbség-változással aprítjuk föl a növényeket. A levegővel szaggatjuk szét a növényi rostokat, mondta a professzor, aztán bekapcsolta a suhogó hangot hallató gépet. Hirtelen a reggeli orgazmusa jutott eszébe.
augusztus, Japán – A Fujinomia nevű városban működött az Omi nevű selyemszövő társaság. A cég vezetői nem csak a termelés ellenőrzésével és irányításával voltak elfoglalva, de a kellő mennyiségű napi intrikát is eljuttatták a dolgozókhoz, hogy még csak véletlenül se végződjön a párkapcsolatuk házassággal. Ugyanis a cég birtokába került adatok szerint a házas emberek teljesítménye messze elmarad az egyedül élőkéhez képest.
szeptember, Dánia – Egy Koppenhágában rendezett járműkiállításon megjelent az ifjú Henry Ford is. Az amerikai autókirály minden pavilonba bepillantott, de a szovjet gyártmányú gépek között hosszú órákat töltött. Egyszerűen lenyűgözték a 25 tonnás szovjet teherautók.
szeptember, Tunézia – Az egyik kabil törzsbéli férfi Algírból, a másik Tuniszból származott, s most a régi törzsi háborúkról beszéltek egy újságírónak. Tudja, az volt a legszebb, huncutul mosolygott közben a másik, hogy amikor egymás ellen harcoltunk, akkor is tiszteletben tartottuk, és fegyveresen nem léptünk rá azokra az útvonalakra, amelyeken az asszonyok vízért jártak.
szeptember, Peru – Egy szerelmespár érkezett Limába. Mindketten elmúltak negyvenévesek, elrontott életüket akarták újra kezdeni Dél-Amerikában. Minderről a hatóságoknak is meséltek röviden, majd az egyik tiszt megjegyezte. Nem biztos, hogy a legjobb helyen járnak. Van pénzünk, vágta közbe a férfi. A nyomorúság itt olyan mérhetetlen, folytatta a tiszt, hogy az emberek nemigen élnek tovább harminc évnél. Akkor ez nekünk, szólt közbe az asszony, már a mennyország.
A Remete levele a Média hazugokról Kedves Komám Gábor!
Így ünnep táján, csak elmondom, ami a csőrömet piszkálja! Tudod, nincs mán újság, Rádió, Tv! Csak média van, meg média munkás! Sose dógózott életibe, mindíg a hazudozásbúl élt meg, nem is rosszul, de Ű munkás!
Olyan helyet is csak „munkájábúl” kifolyólag látott, ahol dógoznak. Aztat helyszínnek hija, amirűl próbálja eémondani, mit lát! Érteni nem érti, de hadovál rúla, mintha tudná! Aztán maga csudálkozik legjobban, hogy sikerült valamit mondania! Érteni nem érti, amit mondd, de nékem próbája elmagyarázni! Akirűl beszél, ír, az röhögi, ez mekkora marha! Azt hiszi, mindenhez ért, pedig semmihez se! Pont olyan, mint a politikus majom! Űtet megválasztották (milliós reklám kőtséggel) attúl azt hiszi, okos is lett! Mán az Isten se a régi, akinek Hivatalt ad, észt már nem ad hozzá! Mint a mondás tartja! Oszt minden hülye, mehet be, a parlamentbe, amelyik pártjába a legnagyobb szélhámos! Előbb azokat vezeti félre, ott tanúlja meg a módját!
Mikor kivakarózzott, mint választási malac, eljut a vásárba, hol a buta nép megveszi, ez jó lesz őnéki! Csakhogy mire kövér disznóvá hízik, nem őtet vágják le, hanem a népet Adószavazatával! Új svarc, a zsírunk meg serceg, az állami kondérba, mert „fokozzák a tüzelés hatékonyságát”, mint kizsákmányolásodét!
No, de térjünk vissza eme „aranytollú madarakra” Ezen kitüntetést kapják, a hazugságból kiöregedők! Már amék nem itta magát halálra szégyenérzete miatt! Becsületesebbjét szégyenérzete, halálra kínozza! Nem tud annyit meginni, hogy bűnét leöblítse a torkán, ahonnan a hazug szó kigyött! A tükröt meg nem tűri, sehol környezetébe! Az, majompofája látványával üldözi! Hányinger, köpésiinger kínozza ahányszor, elékerül! Ilyenkor bánja, mint kutya a hetet fialást, hogy újságírónak állt! De hát dógozni, sose szeretett, az néki büdös, mint ördögnek a tömjénfüst!
Így aztán, szenved a maga gazemberségétűl, már amelyiknek, lelkiismerte támad! A többség meg azt se tudja mi fán terem! Uborkafán, amire ű mászott, azon nem!
2016-12-25 közreadja a címzett!
A média robotosa
Olyan műveletlen, mint a kárpótlási föld. Úgy szórja mérgező ostobaságait, mint a parlagfű a maga pollenjét.
Szakmai képzése során fogalmazás gátlót szedettek vele. Ettől szellemi impotenciában szenved, nincs egy termékenyítő gondolata sem. Írásai elvetélnek. Szófordulataival folyton találkozunk, mint régi, kellemetlenkedő ismerőssel, aki mindig visszaköszön, ahányszor az újság szemünk elé kerül. De ez nem akadályozza meg Őt abban, hogy szómenésével ne rondítsa tele a lapot, és ne kenjen minden szennyet a demokráciára, mint falusi ember a budi falára.
Parlagját eke nem háborgatta, új gondolat nem lazította évek óta. Negyven év ideológiaeső lemosta róla a termőréteget, sűrűn átszőtték a (nagyot) csattanó maszlag gyökerei. Semmiféle új eszme nem bír rajta megtelepedni, megeredni, gyökeret verni. Megfojtja a bitorlók sötétje, és minden életet elszív a nyugat aran(y)kája.
Az élőlények között a legfurcsább állat: a mindenkori hatalomhoz simulékony, mint a hal, alázatos egy főpincér, hízelgő, mint egy hölgyfodrász. Ha kritizálni kényszerül: gyáva nyúl. A nem engedélyezett eszmén akkorát rúg, mint a ló. Ha leleplezik, tátog, mint a hal és vissza csíp mint az angolna. Ha eladják is, a régi gazdához hű, mint a kutya, a megbecsült rabszolga. Az elvárásokkal nem egyező dolgokat nem látja meg, mint a vakond, és felszínre túrja azt, ami hasznavehetetlen.
Az olvasót a buta ember gőgjével magánál is ostobábbnak tartja, lenézi,, és nem jut eszébe, hogy Ő élősködik az olvasón, silány portékát árulva Néki.
Szellemileg olyan toprongyos, hogy egy rendszerváltás gatyája sincs. Kifakult-színehagyott lelkén hamis vörös száradt. Eltompult agyának a tényeken kicsorbult fogaskerekei lötyögnek a hazugság tengelyén a régi eszmerendszer SZU -ette dobozában, de mégis a régi zene szól belőle, mint az ócska verkliből.
Szerencséjére a „szociális otthonba” vágyók, vevők az Ő nosztalgia slágereire, az „azért régen jobb volt” kezdetűre, és megriadnak az új, progresszív Csurka rocktól, mely mást, többet követel: nyitottabb elmét, igazlátó szemet, realitásérzéket, és nem a vörös paradicsom álmát!
Valamikor a vézna tehetségén lötyögött a papírruha, alig takarta nem létező szemérmét. A Szabad Európa szellője gyakran leleplezte szemérmetlenségét, de Ő túlélte a szabad Európát is! A gerinctelenek mindig nagy túlélők! Addig uszított a vállalkozók „rablása ellen”, amíg maga lett a (kéz)tördelő szerkesztőből, az üldözött burzsuj helyett, irigyelt burzsuj, újgazdag sajtóvállalkozó.
Lásd még: Ady:”A leg szomorúbb állatok.” Című cikkét 1902
Sajtó: olyan nyilvánosház, hol bérelhető férfiak igyekeznek eladni a politika torzszülött bájait, magukat, és árujukat kelletve. A megrontás fogalmát kimerítve. Ahol bűnözni lehet, büntetlenül, szeméremsértés szemérmetlenül, de nem véletlenül, hanem kizárólag pénzért!