A francia kritikák Tarantino filmjeihez hasonlítják Till Attila Tiszta szívvel című filmjét, amelyet szerdától vetítenek a francia mozikban.
A Le Figaro című napilap szerint a fikció és a képregény ötvözésével Till Attila a három mozgássérült sorozatgyilkosnak köszönhetően egy maró és komikus thrillert készített. A kritikus, Nathalie Simon emlékeztetett arra, hogy a Tiszta szívvel 2016 novemberen a franciaországi Arras Filmfesztiválon három díjat söpört be: a filmkritikus zsűri díja mellett már az első vetítés után elnyerte a közönségdíjat és az ifjúsági zsűri díját is begyűjtötte.
A kritika a 2004-ben készült Aaltra című francia alkotással, amely két mozgássérültről szóló roadmovie, és a szexuális örömszerzés céljából Spanyolországba induló három kerekesszékesről szóló, 2011-ben forgatott, Hasta la vista című belga vígjátékkal állítja párhuzamba a Tiszta szívvelt.
Minden témához tabuk nélkül nyúl, és kifordítja a fogyatékosság kliséit. A magyar rendező különlegessége, hogy a vér patakokban folyik, mint egy Tarantino-filmben. A rendező virtuóz kamerája semmit nem kímél. A jelenetekben ügyesen keveri a képregényt és a fikciót.
Michel Cieutat a Postif című filmes magazinban „a nagyon modern és gyakran elliptikus vágással operáló, kiváló rendezést és a vidám humort” emelte ki, amely „Tarantino-szerűen játszik az erőszakkal”.
A Télérama kulturális hetilap szerint Till Attila „láthatón Tarantino-rajongó”. Erről tanúskodik „a nagyon is fekete humora és a politikailag inkorrekt dialógusai, valamint a karakteres színészek és az erőszak hirtelen kirobbanása”. Samuel Douhaire kritikus szerint a rendező eredetisége inkább abban mutatkozik meg, ahogy a fogyatékosságot vászonra viszi.
A L,Obs hírportál kritikusa „a kerekesszékes Tarantinónak” nevezte a krimit, amelyet szerinte a fekete humor, a képzelőerő és könyörtelen nevetés” tart össze. A rajzokkal tarkított film „kiváló, vicces, egyenlő színvonalon ötvözi a drámát, a vígjátékot és a horrort”.
A 20 minutes című ingyenes újság szerint Till Attila hősei „messze vannak a politikailag korrekt” kategóriáitól. „Egy cinikus gengszter és egy képregényrajongó találkozása egy mozgássérült központban sem a szereplőket, sem a nézőket nem kímélő fekete komédiába és gúnyos thrillerbe fordul. Nagyon is sikeresen” – írta Caroline Vié kritikus.
