Az orángutánok kommunikációját megfigyelő kutatók szerint az ember egyik legközelebbi rokonának hangjai rávilágítanak az emberi beszéd eredetére és fejlődésére.
Adriano Reis e Lameira, a Durhami Egyetem kutatója 48 orángután csaknem ötezer „csókszerű hangját” rögzítette és elemezte. Véleménye szerint az állatok ezeket az összeszorított ajkakkal képzett, mássalhangzószerű hangokat kombinálják különböző üzenetek közlésére. A megfigyelés betekintést enged abba, hogyan formálták első szavaikat az emberek ősei – írja a BBC News.
A szakértő és kollégái eredményeiket a Nature Human Behaviour című szaklapban mutatták be.
Több ezer órányi hanganyag kielemzése után a szakértők megállapították, hogy az állatok számos különböző információt építettek be a cuppanó hangba. A szakértők szerint ez ahhoz hasonló, mint amikor az emberek több szót használnak ugyanarra a dologra.
Úgy tűnik, biztosra akartak menni abban, hogy az üzenet megérkezik, ezért ugyanazt az üzenetet különböző hangkombinációkkal is elküldték
– vélik a tudósok.
Az emberi nyelv rendkívüli módon fejlett és komplex, gyakorlatilag bármilyen információt képesek vagyunk hanggá alakítani. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szavak valamilyen kezdetleges előhangokból váltak komplex üzenetekké. Az orangután hangjait gyakorlatilag egyfajta időgépként használtuk, visszamentünk abba az időbe, amikor őseink azokat a hangokat használták, amelyek később mássalhangzókká és magánhangzókká váltak
– mondta Reis e Lameira.
A kutatócsoport azért a csókhoz hasonlóan képzett hangokat használta, mert sok mássalhangzóhoz hasonlóan ezek is elsősorban az ajkak, a nyelv és az állkapocs mozgásával képződnek, nem a hangok használatával.
A nyelv evolúciójában a magánhangzószerű majomhangok kutatásához képest a mássalhangzók tanulmányozása jóval bonyolultabb. Serge Wich, a liverpooli John Moores Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint azonban ezek fontos alkotóelemei a nyelv fejlődésének. Kiemelte: a legtöbb nyelvben jóval több a mássalhangzó, mint a magánhangzó.
