Brutálisan nyers, maró humorral átitatott előadás a vesztesek történetéről. A Forte társulat 2015-ben mutatta be a Trafóban A te országod-at, amelyet Horváth Csaba rendezett Keresztury Tibor színpadi műve alapján. Az író Tar Sándor műveit dolgozta össze saját novelláival, megmutatva a rendszerváltás drámáját, a kisember szemszögéből. Az előadás a bemutató óta elnyerte a legjobb rendezés díját a 2016-os POSzT-on, sorra járja a nemzetközi fesztiválokat. A szakmai és közönségsikert egyaránt aratott produkció február 22-én ismét látható bemutatóhelyén, ezúttal angol felirattal.
Tar Sándor előkerült hát a palackból, úgyhogy kénytelenek leszünk a pohár fenekére nézni. Azt látjuk majd ott, hogy a kopogó korszellem országa vagyunk. Nem is fizikai színház ez, inkább pszichokinetikus.
(Artner Szilvia Sisso, Magyar Narancs)
Tar Sándorról az utóbbi évtizedben főleg ügynökmúltjával kapcsolatban esett szó, többek közt ez vezetett tragikusan korai halálához is. A produkció sem az író politikai múltjáról, sem annak megítéléséről nem beszél, pusztán bemutatja azoknak a szinte láthatatlan embereknek az életét, akikről vajmi keveset tudunk Budapest szívében.
Végtelenül eredeti Tar világa, originálisan fogalmazta meg ennek a legszegényebb, legperiférikusabb rétegnek a mindennapjait. Zseniális.
(Horváth Csaba, Tiszatáj)
Amikor újraolvastam ezeket a szövegeket, megdöbbentett, hogy ma is mennyire aktuálisak. Nem kötődnek korhoz, vagy valamilyen történelmi pillanathoz. Ezek a térkép szélére sodródott, lenézett, megalázott, megnyomorított, kihasznált kisember történetei.
(Keresztury Tibor, Népszava)
Tar Sándor író azok közül való volt, akiknek életét megírta: dolgozott gyárban, küzdött a létfenntartásért, s a kishegyesi kocsmába nem anyagot gyűjteni járt, megfigyelni a törzsvendégeket, hanem ott volt a természetes közege. Öngyilkossági kísérletei okán ki-be járt a pszichiátriára, beszervezték III/III-as ügynöknek, persze meg is fenyegették, aztán a rendszerváltás után közreadták a jelentéseit. És mindeközben a magyar novellát úgy újította meg, hogy egy szemernyi irodalmiaskodás vagy pózőrködés sem maradt szövegeiben. Csak az élet, ami egy idő után inkább volt neki teher, mint irodalmi téma, vagy kiváltság.
A hozzá hasonló számkivetettek és megalázottak sorsa elevenedik meg a Forte Társulat produkciójában is, minden patetikusság vagy kívülálló okoskodás nélkül.
A magyar társadalom alulnézetből.
(Deczki Sarolta, Színház folyóirat)
Az előadás az országnak azt a szeletét hozza testközelbe, amelyben minden sors a lecsúszás különböző formáit példázza, s a lelkekben élő nyomor ugyanolyan kilátástalan, mint az anyagi világé.
(Sághy Erna, HVG)
Az előadásban költői vízióvá oldódnak a brutálisan nyers, realisztikus események, a produkcióban pedig a mozgás és a szöveg egymást kiegészítve és egymásra támaszkodva jeleníti meg Tar Sándor világát testekkel, hangokkal, tánccal és zenével.
A gyári kellékek szinte hozzánőnek a testhez: ha fizikai színházról beszélünk, miért ne lehetne egy géplakatos keze egy PVC-cső? Hiszen mégiscsak a lelke része.
(Horváth Csaba, Origo)
A radikális színpadi eszköztár és a húsbavágóan életszagú szövegek olyan erővel rántják be a nézőt a mindenkori alullevők világába, hogy hatásuk alól egykönnyen aligha szabadulhatunk.
