Clea Cregan: Minikertek, a floráriumok csodálatos világa [Miniscapes] – Corvina Kiadó, 2017 – fordította Németh Anikó Annamária – 160 oldal, kemény kötés – ISBN 978-963-13-6399-9
Clea Cregan egy évtizeddel ezelőtt, saját maga szórakoztatására kezdett el minikerteket építeni, és – mivel akkor még a filmiparban dolgozott – eszébe sem jutott, hogy az „élő befőtt” több lenne, mint hobbi. Aztán, ahogy a lakását ellepték a saját örömére készített növényterráriumok, úgy jöttek a megrendelők, és Ausztráliában elindult a „Nagy Florárium Bumm”: elképesztő mennyiségű megrendelés érkezett, és a magánlakások mellé felzárkóztak, az irodák, az éttermek és a klubok is… Végül arra is felkérést kapott, hogy az Australian Open VIP-bárját dekorálja egy tenisz témájú minikerttel. Innen már egyenes út vezetett a – most magyarul is megjelent – kötethez. A Minikertek pillanatok alatt az egyik legnépszerűbb design-könyv lett Ausztráliában. Persze, ez nem véletlen!
A nagyvárosba szorult, legelvetemültebb aszfaltimádók is nehezen tudnak meglenni úgy, hogy nincs a környezetükben „valami élő”. Az ilyen jellegű igények felismerése/felismertetése után persze el lehet kezdeni kísérletezgetni, de – mint a Miniscapes-projekt sikere jól mutatja – a legkézenfekvőbb és legdekoratívabb megoldás a terráriumba telepített minikert, amihez nem kell se minikertész, se mini fűnyíró. A legnagyobb beruházást talán a megfelelő üvegedény beszerzése jelenti, bár szerintem egy jó nagy befőttesüveg is gyönyörű lehet.
Clea Cregan könyve attól nagyszerű, hogy a legalapvetőbb kérdéseket sem tekinti tudottnak, vagy egyértelműnek. Az üvegben felépíthető zárt, vagy nyitott ökoszisztémák kapcsán az olyan kézenfekvő dolgokat is hajlandó elmagyarázni, mint a fotoszintézis mibenléte. Lépésről-lépésre mond el mindent, külön fejezetet szentel a különböző típusú ökoszisztémákba illeszkedő növényeknek (nem kell semmi elérhetetlenre gondolni, csupa olyasmiről beszél, ami megtalálható egy igényesebb hazai kertészeti áruda kínálatában). Szót ejt a növények szaporításáról és gondozásáról, sőt a kártevők elleni védekezésről is.
Az életképes minikertek továbbdíszítése már nyilvánvalóan egyéni ízlés kérdése, de aki szereti az ilyesmiket, az jó ötleteket kaphat arra nézvést, hogy miként érdemes műanyag figurákat, ásványokat vagy éppen kagylókat és csigákat építeni az megálmodott hangulatos kompozícióba.
A Minikertek című kötet tényleg arra csábítja az embert, hogy nekilásson a szobakertészkedésnek, hiszen a könyv tanúsága szerint ezen a területen még a legbénábbak is sikerélményhez juthatnak. Ráadásul az így létrehozott floráriumok minimális gondoskodás mellett is hajlandók burjánzani, a zárt florárium meg gyakorlatilag gondoskodást sem igényel. De aki belefogott, az úgysem tud leállni, hiszen a tettre váltható gondolatok szárnyalásának nincs ami gátat szabjon.
Ha valakinek a lakását néhány év alatt elborítják ezek az üvegbe zárt kiskertek, az igazán nem mondhatja, hogy nem szóltunk:
a florárium-kertészkedés függőséget okozhat!
