A tudat valósága? Vagy a valóság tudata?
Írta: Kiss Zoltán J., független kvantumenergia-kutató
PHYSICISTS SAY CONSCIOUSNESS MAY BE A STATE OF MATTER: THE NON-PHYSICAL IS INDEED REAL, vagyis „A fizikusok azt mondják, az anyag egy állapota a tudat lehet: a „nem-fizikai” valóság az való és létező”. – írja egyik címében a collective-evolution.com című szaklap.
Mindez, véleményem szerint, a teljes tanácstalanság tükrözője.
A cikk röviden, ugye, azt mondja, hogy a tudósok sürgetik, a tudomány végre tárja szélesre a vizsgálati kapukat, hogy világunkat jobban megismerhessük. És mivel temérdek, az életünk alapját képező jelenségre nincs magyarázata – teszem én hozzá –, a válaszokat magunkban keressük. És azt mondjuk, folytatja a cikk, a tudat az valóságformáló. Olyan mint egy rádióbemondó. Arra kényszerülünk, hogy elfogadjuk, az univerzum mentális eredetű. És kezd inkább úgy kinézni, mint egy nagy gondolat, semmint egy nagy mechanizmus.
Mindez nem újdonság, említi az írás is, hiszen már Nicola Tesla véleménye is az volt, hogy
az a nap amikor a tudomány a nem-anyagi jelenségeket vizsgálni kezdi, többre jut tíz év alatt, mint előtte azt száz évig tette.
Max Planck pedig már meg is fogalmazta. Így:
Az anyag mint olyan nem létezik. Minden anyag csak mint erőhatás érték létezik és abban gyökeredzik, ez eredményezi az atomi részecskék rezgését és tartja össze ezt a legkisebb atomi naprendszert. E mögött az erő mögött egy tudatos és intelligens elme létezését kell feltételeznünk. Ez az elme minden anyag mátrixja.
A cikk, Nobel-díjasunkat Wigner Jenőt is idézi, aki úgy fogalmazott, hogy
nem lehet a kvantum mechanika törvényeit teljes egységben leírni anélkül hogy abból kihagynánk a tudati tényezőket
– vagyis saját elképzeléseinket.
És most jön két bekezdésben az, amit mondani szeretnék.
Nem lehet a világot hibás, vagy inkább túlhaladott alapokon egyszer csak másképpen látni.
Ha a fizikai világnézetünk a legkisebb részecskét keresi és erős és gyenge kölcsönhatásokra, gravitációra és elektromágnesességre szelektál, ha nem tudja a teret és a gravitációt definiálni, ha a fotont és a fénysebességet úgy kezeli, ahogy, ha nem ismeri a Hidrogént, akkor nem marad más, csak a találgatás – a legjobb szándékkal is.
A folyamat/esemény szemlélet – a részecskebázis helyett – mindenre egységes választ ad, kivételek nélkül. Mondhatom ezt bátran, mert húsz éve kutatom. Az anyagi valóság az elemi folyamatok mátrixa. Anyagi érzékelésünk alapja az intenzitás és az idő. Amit mi, a mi világunkban a Föld felszínén, végtelen hosszúnak érzékelünk, az egy más időrendszerben lehet hogy csak egy tüsszentésnyi. Ami a napi gyakorlatunkban egy megfogható tárgy, az a valóságban egy kis intenzitású esemény, mert az idő csak akkor definiálható, ha esemény van.
És a mai IT világunkban az elemi folyamatok és az információ nekünk már nem lehet idegen. Ha össze akarok csengeni a nagy öregekkel, akkor mondhatom még azt is, hogy az életünk alapja az információ – ami kaphat egyfajta tudati értelmezést is – de mindenképpen az objektív valóság része, mert annak a megtestesítője, és nem az elménké.
