Rainer Maria Rilke: Körhinta
Jardin du Luxembourg
A tető forgó árnyéka körűl
futkároz a tarka lóállomány,
az a világ, mely soká tétován
őgyeleg még, mielőtt elmerűl.
Bár némelyik kocsit húz, csupa láng
a sörényük, és lobog a szemük;
egy bősz, piros oroszlán fut velük
és időnkint egy fehér elefánt.
Sőt egy szarvas is, erdők ura; csak
most nyerget hord és óvó szijjai
egy rácsatolt kék kislányt tartanak.
S az oroszlánon egy fehér fiú
nyargal, izgatott, fekete hős gyanánt,
míg az oroszlán bőg és szája fú.
És időnkint egy fehér elefánt.
És lovaikon vágtatnak előttünk,
s közöttük lányok, világos ruhában,
már-már túlnagyok; s a kör mámorában,
átnéznek rajtunk, föl és el felettünk –
És időnkint egy fehér elefánt.
S az egész fut és kergeti a végét,
kering, forog s nincs célja. Mint szalag
nyúlik egy-egy folt, piros, szürke, mélykék,
s profil, mely kezdődött és elszaladt.
S néha egy mosoly, játék üdve, békét
s álmot sugárzó: tőle boldog és szép
ez az egész, hajszás, vak forgatag.
Szabó Lőrinc fordítása
A következő oldalon elolvashatod Rilke versét németül.
