Az Örkény István Színház felkért 24 kortárs költőt, írjanak egy-egy verset a társulat tagjainak. Itt a 8. páros: Podmaniczky Szilárd versét Vajda Milán előadásában hallgathatjátok meg.
A sorozatról itt olvashatsz részletesen. Az előző videókat pedig itt nézheted meg.
Örkény Színház
Élő költők társasága
Podmaniczky Szilárd
Űrodüsszeia, 2016
Akkor éjjel nem aludtam végig
bámultam kifelé a kórház ablakán
a morfium nem hatott
gyönyörködött bennem a halál
Egy ablakot láttam a szomszéd épületben
világosság gyúlt a sárga függöny mögött
mi ülünk ott a konyhában ketten
meleg víz kering a virágok körül
Rozét iszunk és tervezünk
kitaláljuk egymás gondolatát
a gyerekek majd megszoknak engem
én meg fölfedezem a babos tésztát
Úgy élünk ott
mint két pohár szóda
kik minden nap fölisszák egymást
még se fogy a szomja
Vártam, hátha elalszom végre
s nem kínoz tovább az ifjúság
ne éljem át, hogy semmivé lettem
egy beteg, kit megfojt a kórteremhomály
Átélni azt, hogy ennyi volt
holnap megnyitják a csigolyám
mégis csak vereséggel érek véget
pedig semmi ellen nem kezdtem csatát
Könyörögtem magamban
kapcsolják le fönt a villanyt
elég lesz a testi nyűg
az idő megtanít viselni
December volt
tolta a hajnal a Föld kerekét
számra szorítottam a kezem
ne hallják a srácok, hogy zokogok
Mert én voltam az öreg
aki tartotta bennük az erőt:
a sors félre értett minket
alig várja, hogy megbocsássatok
És akkor hajnal lett végre
elindult kint a motozás
már nem tudtam melyik ablak mögött
fölszívódott a fiatalság
Eltűnt, de én megmaradtam
valami átváltozott alakban
nincs már mire várni
most kell begyújtani a rakétát
Videó: Whatevermen Stúdió
