Érdekes történetek a xx. századból magyar sajtócikkek alapján – 1940 – a képen egy 2010-es szentpétervári fotó kereteiben egy 1940-es fotó
október, Kuba – Egymást váltották a nyelvtanárok a havannai papagáj-kereskedésben. Az üzletben nem volt olyan madár, amelyik legalább öt nyelven ne beszélt volna, így több országban értékesíthették őket. Hogy a költségeiket csökkentsék, megkérték az egyik gondozót, figyelje a papagájokat, hátha talál köztük olyat, amelyik képes nyelvórákat adni.
október, Csehszlovákia – A háromszáz lakosú Zdar nevű falucskában fiúgyermeknek adott életet egy asszony. Nem akartak kilógni a sorból, sőt, azt sem szerették volna, ha a fiúcskát különcnek tartják a többiek, ezért elnevezték Vencelnek, mint az apját. A faluban 120 férfi lakott, mindnyájan büszkén viselték a Vencel nevet.
október, USA – A fővárosi posta igazgatónője apró táblákat szereltetett az utcai postaládákra, melyeken a következő szöveg állt. „Ha a levél, amit bedobni szándékozik, fontos és váratlan híreket közöl, legyen szíves, gondolja meg jól, hogy föladja-e.” A levélfeladók értetlenül álltak a fölirat előtt, mert ők nem tudták, amit az igazgatónő, hogy a rendőrségi statisztikák szerint az elmúlt évben több mint száz nőt találtak a leveles ládájuk mellett ájultan.
november, Németország – A berlini gyerekek kivált kedvelték a légiriadókat és bombázásokat. Az óvóhelyről az utcára szaladtak, és egymást lökdösve gyűjtötték a bombarepeszeket, majd méret és szépség szerint csereberélték egymás között. A szenvedélyes gyűjtők olykor megvágták magukat a repesszel, és a vérmérgezés okozta halál után megindult a gyűjtemény fölosztása.
november, Argentína – A tengerbe vetett több millió tonna kávé, narancs, a fölégetett búzaföldek után ezúttal kukoricából termeltek annyit, hogy nem tudtak vele mit kezdeni. Senki nem gondolta volna, hogy a vasút a megoldás kulcsa. A vasúttársaság fölvásárolt nyolc millió tonna tengerit, és azzal fűtötte a mozdonyokat. Amerre csak jártak, pattogatott kukorica illata szállt a szélben, az utasok nyálukat csorgatva utaztak a vonaton.
november, Kazahsztán – Már négy éve dolgozott egy tudós társaság az Aral-tó környékén. A 300 ember és 18 repülőgép azon fáradozott, hogy elpusztítsa a nagy sáskajárások fészkét, amelyről eddig azt tartották, hogy kiirthatatlan. A művelet vezetője fehér papírt fűzött az írógépbe, szűkszavúra fogta a napi jelentést. Készen vagyunk.
december, Szovjetunió – Leningrádban lakott egy pék, aki, ha megnövesztette a szakállát, pont úgy nézett ki, mint II. Miklós cár. A rendőrség ezt nem nézte jó szemmel, ezért rendszeresen ellenőrizték, hogy borotválkozik-e a férfi. Az ellenőrzést végző rendőr hosszú évek alatt úgy hozzászokott a munkájához, hogy mélységesen megrázta a pék napokban bekövetkezett halála. Legalább egy darabkát eltehetett volna a szakállából.
december, Portugália – Az ország olyannyira ügyelt a semlegességére, hogy a filmek vetítése előtt egy külön kis felirattal hívták fel a mozilátogatók figyelmét, hogy büntetés terhe mellett tartózkodjanak bárminemű vélemény-nyilvánítástól. A nézők nem tehettek mást, egy idő után rászoktak a zártkörű káromkodásra.
december, Törökország – A török emberek imádták az állatokat, volt is rengeteg kóbormacska és kóborkutya az utcákon. Állatszeretetük a börtönökre is kiterjedt, az elítéltek macskát és kutyát tarthattak. A találékony rabok csakhamar rájöttek, hogy a barátságos háziállatokkal könnyen fönntartható a külvilági kapcsolat, leveleket, dohányt szállítottak a nyakukba akasztott zacskókban. Aztán lebukott az egyik, és állatszeretet ide vagy oda, kitiltották őket a börtönökből.
