Így nevelj zsenit!
A világ oktatási helyzetéről szóló legújabb PISA-jelentés után korrekt jelenség volna, ha a magyar közoktatásért felelős emberek torkán akadna a pizza. Ez azonban, mint a nyilatkozataikból tudjuk, nem várható, mert ők igen nyugodtak, magabiztosak és jó az étvágyuk. Pedig a megoldás nem ördögtől való.
Az ún. McKinsey-kutatás 10 éve a PISA-jelentésben legjobban teljesítő országok titkát kívánta felderíteni. Az élenjáró rendszerek vizsgálata három kimagasló fontosságú tényezőt azonosított:
- annak biztosítása, hogy a megfelelő emberek váljanak tanárrá, mert „Az oktatási rendszer csak olyan jó, mint a tanárok, akik alkotják”;
- hatékony oktatókká képezni őket, mert „Az eredményes tanulás elképzelhetetlen jó tanítás nélkül”;
- garancia arra, hogy a rendszer a lehető legjobb oktatást biztosítja minden gyermek számára, azaz „A kiváló teljesítményhez minden gyermek sikere szükséges”.
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer Magyarországon egy Fasori Evangélikus Gimnázium. Volt abban, tanított abban egy Rátz László nevű (fenti képen) tanár úr. No, most, ha hiszitek, gyerekek, ha nem, eme Rátz László nevű tanár úr keze alól Nobel-díjasok kerültek ki! Pél’dul Wigner Jenő, Harsányi János… De még Neumann Jancsika is Rátz tanár úr tanítványa volt, aki talán leginkább megérdemelte volna a díjat. (Most jut eszembe, a Teller Edus is odajárt, na, meg a Kármán Tódort is hóna alá vette a tanár úr. Kit felejtettem ki?)
Ejnye-bejnye, irgum-burgum, vajh mi volt a titka ennek a Rátz Lászlónak? Hát éppenséggel nem sok.
Foglaljuk össze egy mondatban iskolásan: elsősorban nem a tanítandó anyag volt számára fontos, hanem a tanítandó alany.
Mint egyik diákja írta:
Az volt számára fontos, hogy minden egyes tanítvány, még a leggyengébb is megértse a matematikai axiómákat, fizikai tételeket. Nem tűrhette, hogy egy is értelmetlenül álljon az előadottakkal szemben s inkább lassan haladt, de mindegyiknek jó fundamentumot adott.
Tény: ebben a gimnáziumban 50 százalékkal magasabb fizetést kaptak a tanárok, mint máshol, és lakhatási támogatásban is részesültek, mint a BBC History 2017. januári számában található cikk szerzője, Nyáry Krisztián írja.
Érdekes, a McKinsey-jelentés szerint is kiemelkedő fizetésük van a tanároknak az oktatást illetően legjobban
teljesítő országokban. Némelyikben már a tanárképzésre jelentkezőket is nagy összeggel támogatják. Így aztán érthető, ha nem menedzsernek, politikusnak, újságírónak, reklámszakembernek mennek el a tehetségek, hanem tanárnak.
Nem mese ez, gyermek, mert nem itt a vége, ne fuss el véle, azaz boldogan és hülyén élünk, míg meg nem halunk. (Boldogan? − kérdezi fiam, Gergely, mert neki mindenbe bele kell kötni, ugye? Tiszta apja!)
Nógrádi Gábor
