Mi takarítjuk a hullákat utánatok, etetjük az éhezőket, ruházzuk a ruhátlant, és karácsonyra a családjaink hazavárják a külföldön dolgozó rokonokat, akiket ti űztök el innen. (A magyar nővéreket hazaengedik Németországból az ünnepekre! Ennyire meg vannak becsülve!) Ez a mi Magyarországunk!
De egyszer nektek is eljön az elszámoltatás ideje, és nem vihetitek magatokkal a földön gyűjtött kincseket. Egy kórház mosdójának hideg kövén egyedül találjátok magatokat, míg bent az őrületben melegszívű nővérek nyújtanak segítő kezet azoknak, akiknek ti soha nem nyújtottatok.
Sándor Mária (fotó: Molnár Ádám, Népszava)
Néhány napja hírt adtunk Weiler Péter Dél-pesti (a nép ajkán dél-tepsi) Kórház előtt tartott performanszáról. A képzőművész több fórumon is egy könnyen hullazsákká alakítható kórházi pizsamában hívta fel a figyelmet az egészségügy tragikus helyzetére.
Megkerestük a fekete ruhás nővérként ismertté vált Sándor Máriát, aki közel két éve küzd a tisztességes magyar ellátórendszerért.
- ,,Nem megy ki a fejemből, ami az utóbbi napokban az embereket felkavarta… a kórház mosdójában talált holttest, ami napokig feküdt ott. Nem ágyban párnák közt halni meg, hanem egy kórház vécéjében. Legelső beszédemben, az első kiállásom alkalmával, 2015. május 12-én a Kossuth téren követelem a méltó halálhoz való jogot!” (Sándor Mária)
(7.24-től)
– Mikor kezdődött a ,,fekete ruhás nővér” története?
− 2015. február 11-én készült az első RTL-riport, de annak volt előzménye: írtam Orbán Viktor miniszterelnöknek, Áder János köztársasági elnöknek és Balog Zoltán EMMI-miniszternek. 2014 novemberében kezdtem el kihordani a leveleket, majd körülbelül hat hét után megjöttek a válaszok. Áder János levele döbbentett meg legjobban. Azt írta, hogy neki nincs kompetenciája intézkedni a magyar egészségügyben. Az ország első emberének nincs kompetenciája! Ekkor kerestem meg a médiát, hogy érdekli-e őket, hány órát dolgozik egy nővér, és ebből mennyit fizetnek ki − egy állami intézményben. Döbbenten állt – és áll a mai napig – mindenki a történtek előtt. Én akkor biztos voltam benne, hogy az intézmény igazgatója mellém áll, és azt mondja: nincs elég nővérem, ezért szám feletti túlórában dolgoznak a nővéreim, és nincs pénz kifizetni őket. Akkor úgy gondoltam, de ami történt, az az egész magyar kormányzást tükrözi. Azt mondta: a nővérke nem jól értesült! Holott nem értesülés kérdése volt, hanem tény, amit a beosztás és a bérpapírok közötti különbség egyértelműen mutatott. A következő hónapban majd’ háromszázezer forintos fizetést kaptak a kolléganők, mert azt, amit ,,a nővérke nem jól tudott”, hirtelen kifizették. A túlórákat és egyéb tévedéseket. Mindebben a kórházi vezetés szándéka mutatkozik meg, az, hogy hogyan képviseli a dolgozói – és ezáltal a betegei – érdekeit. És a folyamatos megfelelés ,,fölfelé”, a kormányzat felé. A ,,nincs itt baj” kommunikáció.
Saját kicsinyes érdekeiket képviselik, saját széküket és beosztásukat, a kollégák, a beosztottjaik és betegek érdekei helyett.
– Azóta egy tapodtat sem léptünk előre, pedig az ellátórendszer napról napra romló állapota emberéletekbe kerülhet, sőt kerül is. Attól, hogy nem vallják be, még minden közegészségügyi alkalmazott és beteg tudja, hogy így van.
– Abszolút!
Működésképtelen és elembertelenedett a rendszer. Naponta történnek tragédiák.
- Túlélőtúra stroke-kal a magyar egészségügyben Egy idős, stoke-os beteget orvosi ,,kérésre” a saját, szintén idős hozzátartozója szállított egyik kórházból a másikba: ,,Tárnokról beautózott a fővárosba, kapott egy kétkerekű betegszállító járgányt, ebbe beültette a beteget, majd nedves fürdőlepedővel óvatosan kipányvázta a fejét, hogy miközben tehetetlenül ide-oda billen, ne károsodjon. Az otthonról előrelátóan elhozott gurtnival odakötözte a testét a kocsi szakadt háttámlájához, végül a lábait a fürdőköpeny övével rögzítette”. Egy eset a sok közül. (168ora.hu)
Nézzük a valóságot: minimális béremelést sikerült kiharcolni az egészségügyi dolgozók szűk rétegének. Igenis, ez a mi eredményünk, mert ha mi nem húzunk fekete ruhát és nem demonstráljuk a tragikus helyzetet, a mai napig ülne a kényelmes székében mind a szakszervezet, mind a kamara. Ők ezt a ,,hullámot lovagolták meg”, és pozícionálták magukat. A részleges béremeléssel
még nagyobb belső feszültség generálódott, hisz’ az egészségügyben team-munka folyik.
Minden ,,kis” és ,,nagy” emberre szükség van! A szakember már a műszaki osztályokon is kevés! Minél képzetlenebb embert vesznek föl, annál kevesebbet kell neki fizetni. Akit fölvesznek, örül, hogy van munkája. Végleges szerződést hosszú hónapok, szinte egy év után kap, tehát addig retteg, és ,,befogja a száját”. Kevesen vannak, a munka sok, sokszor ,,használják” őket másra is, mint amire felvették. Például műszaki karbantartó szedi a szemetet, mert a napi takarító személyzet nem jelent meg. Többszörösen kihasználják őket, de kényszerhelyzetben vannak, és hallgatnak. Ők a legkisebbek, akikre óriási szükség van.
Emberéletek? Igen. A napokban a WC-ben talált holttestért ki a felelős? Senki vagy mindenki? A nővérke egyedül van 40 beteggel. Nem tud mindig mindenhol ott lenni. Ha egy beteg sokáig nincs az ágyában, elkezdi keresni a biztonsági személyzet. (Itt jelzem, újabb szándék a leépítésben, hogy spóroljunk: nem kell akkora biztonsági személyzet, le kell cserélni modern kamerarendszerre! Így fogunk megint a kisembereken spórolni, és a haver zsebébe pénzt tenni…) A biztonságiak keresik mindenhol, ilyen hidegben a kórház kertjében is. Egy WC kiesik a látóterükből, de ha napi takarítás lenne, észre kellett volna venniük. De a takarítószemélyzet is kiszervezett: napi 2-4 órára bejelentett, a többi csúszik a zsebbe. Szintén kényszerhelyzetben lévő, kihasznált ,,kisemberek”, akik sokszor naponta más-más helyen takarítanak. Aki az egészségügyben dolgozik, tudja, miről beszélek:
a korrupció magas fokáról a magyar kórházakban.
- A Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház és a budapesti Róbert Károly Magánkórház onkológus-nőgyógyásza, Dr. Udvary János életmentő műtétekért, valamint az államilag finanszírozott kórházi rendelésén pénzt kért a betegeitől; haszonszerzés céljából tudatosan dezinformálta, félrediagnosztizálta őket. Hároméves bírósági eljárás után a másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék pénzbüntetést és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki rá, mert egyedülálló szaktudására szükség van a kórházban. A büntetőeljárásban megnevezett 10 érintett, a vádban szereplő betegből a 3 éves eljárás végeztével mára csak egy nő él. (Bővebben ITT.)
A minimális béremelés nem annyi, hogy a nővérnek ne kellene másod-, harmadállásba mennie és már fáradtan kezdenie a munkát, takarítás után vagy esetleg úgy, hogy már lehúzott egy műszakot másik kórházban. Bizony, olyan kevés a nővér, hogy azt a pénzt, ami a külföldre távozott kolléganők bére lenne, szétoszthatták közöttük. Szájbefogásra elég, problémamegoldásra nem.
- Az orvosbárókra megy el a pénz. Ők kétszer-háromszor többet keresnek mint a nyugat-európai kollégáik. Van, aki évi százmilliót. (index.hu)
- December 10-én a kormány bejelentette: 2017 a béremelés folytatásának éve lesz az egészségügyben. Az orvosok bére idén szeptembertől 107 ezer forinttal emelkedett, jövőre pedig 100 ezer forinttal emelkedik. A 2012/2013-as béremeléssel együtt a szakdolgozók fizetése öt év alatt megduplázódik. Az elmúlt napok nagy visszhangot kapott kórházi történéseire (halálesetek, ágyi poloska egy kórházi osztályon) vonatkozó kérdésre válaszolva Rétvári Bence államtitkár azt mondta: amit a kormány működésfejlesztési támogatásként tudott adni, azt megadta.
− Néhány, magát nővérnek nevező hozzászóló azt írta a Fecebookon, hogy az ápolónők árulója vagy. Bértollnokokról lehet szó, vagy van, aki tényleg így gondolja?
− Írni is, gondolni is sok mindent lehet. Az egészségügy roppant hierarchikus rendszer. Van, akinek így jó, ahogy van, mert ő a létra magas fokán áll, és ezt a pozícióját meg is akarja tartani. Számára valóban lehetek áruló, hisz’ az ő jólétét fenyegetem. Jelenleg is aktívan járok kórházakba, és a tények önmagukért beszélnek. Amikor meglátnak a kolléganők, lehajtott fejjel mosolyognak. Tudják, hogy igazam van, de rettegnek a vezetéstől, és nem mernek véleményt nyilvánítani. A napokban futottam bele ápolási osztályon: 22 fekvő beteg, ágytálazni, fürdetni kell őket. Vittem ki az ágytálat, nem működött az ágytálmosó. Kérdem én:
miért fontosabb a stadion, mint az, hogy biztosítsák a körülményeket a tisztességesen elvégezhető munkához?
Idős emberek fekszenek bepelenkázva. Emberibb, ha kérnek egy ágytálat, amikor székletet akarnak üríteni. Van 1, esetleg 2 nővérke nappal, és megy az ágytállal. Utána, míg megtörli a beteget, újabb pelenkát tesz alá, hisz’ nincs garancia arra, hogy a következő alkalommal is időben odaér. A kétperces munka helyett, hogy betenné az ágytálat a tartalommal az ágytálmosóba, és az 90 fokon elmosná, a nővérke kiüríti, kikeféli, aztán fertőtlenítőben áztatja, majd ismét elmossa és szárítja. És ezt 22 betegnél 22-szer vagy adott esetben többször. Elnézést kérek a ,,képi megjelenítésért”, de nevezzük nevén a gyereket, mert
egyszer mindenki ebbe a helyzetbe kerül, és hiányzik az alap, a valós szándék a valós változtatásra.
Aki nem ,,felső” szemlélődő, nagyon jól tudja, miről beszélek.
- Magyarországon az egészségügyi közkiadás, a GDP 4 százaléka. Ez még fele sincs annak, amit a fejlett országokban az egészségügyre költenek. (index.hu)
Nincs túl sok időm, nem szoktam a hozzászólásokat olvasni, sokszor még a megjelenő írást se. Írogathat bárki bármit, mindenki tudja, mi a valóság. Olykor a társaim utánamennek a beírásoknak, és sokszor az derül ki, hogy ezek mögött a kommentek mögött álprofilok vannak, amiket direkt azért hoznak létre, hogy beírogassanak. Mint mondtam, a magyar egészségügy borzasztóan hierarchikus rendszer. A nővérnek, aki a beteg ágya mellett van, csak főnökei vannak: az intézetvezető főnővér, az osztályvezető főnővér, az osztályvezető főorvos, az intézetvezető főorvos, az igazgató, szóval, tényleg az ápolónő a legkisebb. Nagyon meg lehet osztani a nővértársadalmat is, a Cser Ágnes vezette szakszervezet például képes bomlasztani azzal, hogy megkülönböztet nővéreket, illetve szakterületeket, úgyhogy nem csodálkozom ezeken a beírásokon. Elképzelhető, hogy a nővérek között is van olyan, akinek nagyon megfelel ez a rendszer, de tudom, hogy azoknak a kolléganőknek, akikért indultam, nem felel meg.
Aki hivatásként tekint a betegek ápolására, emberségesen akar bánni velük, az szenved a rendszertől.
- Kórterem világháború utáni ágyakkal, használhatatlan matracokkal, kopott ágyneművel, ami a matracot nem fedi. Nem csak nővér- és orvoshiány van, hanem a minden nap megtapasztalható eszköz- és ápolásiszer-hiány is. Méltatlan körülmények, kiszolgáltatott emberek számára. Az alap hiányzik, a valós szándék a valós változtatásra. Mint a kórteremből a betegágy. (Sándor Mária blogja)
Maga a képzés sem a régi. Azt szoktam mondani, hogy mi vagyunk az utolsó mohikánok, mi végigjártuk a négyéves egészségügyi iskolát, majd a szakképzéseket. Ma már sokan egy gyorstalpaló után lesznek ápolók. A főiskolát végzett mai fiatalok pedig úgy gondolják, hogy méltatlan, ha diplomával pelenkázniuk, ágytálazniuk kell. Rengeteg lakossági fórumon hallom, hogy a nővérke meg sem mozdul, illetve durván beszél a betegekkel. Én is fültanúja voltam a kórházban nem egyszer, hogy sajnos nem méltóan bántak a betegekkel, de olyan nővérhiány van, hogy az osztályvezető orvos nem válogathat. Szomorú tény, hogy szemet hunynak, ha egy nővér alkalmatlan. Ugyanakkor abba is bele lehet gondolni, vajon hány órája van talpon.
Nagy Bandó Andrással (forrás: 24.hu)
- Nagy Bandó András felszólalása a tavalyi Nagyvizit című demonstráción: ,,Rólunk van szó, emberek! Elbizakodott »egészségesekről«, és rémült-ijedt, életükért reszkető betegekről és betegjelöltekről! Persze, mint mindenütt, mindenki egyenlő, de mint tudjuk, vannak »egyenlőbbek«. Mindaddig vannak, amíg gyógyíthatók. De a végbélrák és a hasnyálmirigy rák szarik az egyenlőségre! Az infarktus sem visszakozik, ha meglátja a kettes, hármas, négyes, ötös, vagy akár az egyes számú párttagkönyvet. Az áttétek sem szűnnek meg ijedtükben, ha rájönnek, hogy a megkergült sejtek a száz leggazdagabb magyar egyikének máját, tüdejét és vérét pusztítják. Uram bocsá’, még csak arra sincsenek tekintettel, ha az onkológus orvos és a mellette szorgoskodó nővér életét zárják le végérvényesen, örökre. Mária kiállása rólunk is szól, pontosabban legfőképp rólunk, mostani és jövendőbeli betegekről, ápoltakról. Mert ki bajlódik velünk, ki lát el bennünket, ha úgy hozza a sors, hogy hosszú sorállás után kórházba kerülhetünk? Lesznek-e majd akkor is nővérek, vagy, akár egy rossz kabarétréfában, egymást fogjuk ápolgatni a családtagjaink és rokonaink által összehordott szerekkel?
Úgy éreztem, Mária egyedül van, magára maradt, se ismert személyiségek, se hirtelen sikeressé lett celebek nem mutatkoztak mellette. Ugyanakkor hálát adok a följebbvalónak, hogy sikerült maga és az általa képviselt ügy mellé állítania különféle szervezeteket, közösségeket és csoportosulásokat. Nélkülük Mária akár meg is roppanhatott volna. Még így is kockára teszi testi-lelki egészségét.”
Lásd meg az embert! demonstráció a Kossuth téren
− Előszeretettel sütik rátok bélyegként, hogy politizáltok, holott a szó eredeti értelemben a közügyekben, nota bene a saját életünkben való részvételt jelenti. Sokat bántottak, kaptál hideget-meleget. Tavasszal be is jelentetted, hogy belefáradtál a küzdelembe.
− Főleg azért támadtak, mert szóba álltam a politikusokkal. Az első eset az volt, hogy a Független Egészségügyi Szakszervezet azt mondta: nem lehet politizálni. Nem pártpolitikát folytattam, úgy gondoltuk Kiss László akkori elnökkel: úgy vagyunk függetlenek, hogy mindenkivel szóba állunk. Hisz’ a politikusok vannak bent a döntéshozatalban. Aztán mikor lezártuk az Erzsébet hidat, és a nyakamban volt a szakszervezeti logó, akkor volt kemény ,,szőnyeg széle”, és a feltételezés, hogy valamelyik párt utasítására tettem. Szóba jött mindegyik: LMP, PM, MSZP és persze a DK. Mindig mögénk gondoltak valakit. Minden megmozdulásunk után kaptuk a rágalmakat, hogy mikor ki finanszírozta a megmozdulást. Nagy zavart okozott a Jobbik egyik képviselője által moderált fórum: akkor a bal libsiből, Gyurcsány ékkövéből, zöldbe hajló feketéből hirtelen náci lettem. Minden nap dobálnak valami sárral, holott napi problémákkal küzdök, ugyanolyan kisember vagyok, mint bárki más.
- ,,Hét évvel ezelőtt egy vasárnapi mise után egy cukrászdában találkoztunk egy úriemberrel, akit Orbán Viktornak hívnak. Négyéves volt a kislányom akkor. Orbán Viktor megígérte, hogy ha ő kerül kormányra, rendbe teszi a magyar egészségügyet. Rá pár évre újra találkoztunk, és a kislányom azt mondta: Édesanya, ez a bácsi hazudott neked.” (Sándor Mária 2015 szeptemberében az ATV-ben.)
− Október közepén betörtek az otthonodba. Azóta elfogták a tetteseket, előkerültek az ellopott tárgyak, és a belügyminiszter arról számolt be, hogy a titkos információszerzés gyanúja nem merült fel, a politikai indíték feltételezése minden alapot nélkülöz. A betörők mindenütt ugyanolyan tárgyakat tulajdonítottak el, ugyanolyan kis értékben.
− Valóban előkerültek ékszerek, a kislányom gyűrűje, nyakláncok. Döbbenetes volt azt olvasni: ,,ugyanolyan kis értékben”. Nekünk a mindenünk volt! Az összvagyonunk. Ez elképzelhetetlen onnan föntről, ugye?! A laptopok, a telefon, amik nem kerültek elő, állítólag a Duna mélyén pihennek. Hát úgy legyen! Politikai titkaim nincsenek, nem is voltak. Az azért érdekes, hogy október 23. előtt történt az eset, és azt is mindenki tudja, hogy az összefogást pártolom.
LAPOZZ a folytatáshoz!
