A Sotheby’s szerdai, A 20. századi művészet – Különböző perspektívák című árverésén állították ki Szűcs Attila Hóbagoly című festményét, amely 13.750 fontos kalapácsáron kelt el. Szűcs Attila festőművészt kérdeztük, mi az árverés története.
Tessa Kostrzewa, a Sotheby’s London európai festészetért felelős head of sale-je / a tavaszi nagy sikerű kelet-európai aukciót követően, a nyár végén Budapestre is ellátogatott, helyi szakértőkkel konzultált, és itt, egyebek mellett több kortárs galériába, többek között a Deák Erika Galériába is benézett. A művészek és művek között válogatva akadt meg a szeme a Hóbaglyos festményen.
Ilyenkor mindenki arra kíváncsi, mi a siker titka. A legnehezebbet fogom kérni: beszélj a festészetedről! Hogyan éled meg a festmény születését?
A festmény egy megismerési aktus. Van egy alapélményem, vagy koncepcióm, amin elindulok, és figyelek közben, hogy a festménynek milyen javaslatai vannak a folytatásra vonatkozóan. Ha jól figyelek, és egy ponton képes vagyok elengedni, akkor elszabadul tőlem és független életet nyer. Ez sokszor nem egyszerű; igazi áldozathozatal, lemondásokkal és legfőképpen az ego feladásával járó folyamat. Ezen az úton, a tanulás és felfedezés mellett, kiemelkedő jelentőségű a felejtés. A felejtés teszi lehetővé a folyamatos újrafelfedezést, az ezerszer megismertre való rácsodálkozást. A tanulás során az én védekező mechanizmusokat, falakat épít, melyekkel megvédheti magát. A felejtés ezeket a falakat lerombolja; védtelenné és sérülékennyé teszi az én-t. A nyitva hagyott pajzson, szabadon áramolhatnak be a korábban sikerrel kizárt tudattartalmak. A felejtésből fakadó hiba a legtöbb esetben nem annyira az egyetlen ÉN kinyilatkoztatása, hanem a potenciális énjeim felszínre törése.
Gratulálunk!
