A Nyolc óra negyven című youtube-csatornán ezúttal Hell István emlékszik vissza egy mámoros, csajos és kártyás éjszakára Szovjetunióbeli ösztöndíja alatt, amely után a Hajnali ének című, sokszor megénekelt verse született, és amit nem egyszer Jeszenyin verseként tudott a közönség, merthogy neki ajánlotta.
A sztori:
Hell István
HAJNALI ÉNEK
Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak
Elkártyáztam a gyenge szivem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szeliden,
megháglak nehezen, halkan.
Jőj, Oroszország, vodka-virág,
nevetés nékem a véred!
Pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.
Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad.
Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem.
(Vlagyimir, 1973)
