Az ökumenikus találkozók, a keresztény egység szolgáló párbeszéd nem jelenti a katolikus doktrína „kiárusítását”, hanem a II. Vatikáni Zsinat által megkezdett út folytatása – ezt a gondolatot fejti ki Ferenc pápa a l’Avvenire című olasz katolikus napilapban pénteken megjelent interjúban.
Az egyházfő a vasárnap véget érő rendkívüli szentévről, az egyház feladatairól és elsősorban a más keresztény egyházakkal, különösképpen a lutheránusokkal való egységkeresés miatt őt érő bírálatokról nyilatkozott.
Az Irgalmasság és egység című interjú az irgalmasság rendkívüli – tavaly december 8-án megnyitott – szentévének záró interjúja Ferenc pápa részéről. Ez az első alkalom, hogy Ferenc pápa – számtalan olasz és külföldi laikus sajtóorgánumnak adott interjú után – az olasz katolikus püspöki kar (Cei) napilapjának nyilatkozott.
Az interjú nagy része Ferenc pápának a többi keresztény egyházzal való viszonyát feszegeti. A szerző kiemeli, hogy Ferenc pápa az első katolikus egyházfő, aki 2013-as megválasztása óta a keresztény egyház összes jelentős vezetőjével találkozott: többek között I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával, Kirill moszkvai pátriárkával és nemrégen a reformáció 500. évfordulóján a Lutheránus Világszövetség vezetőivel. Ferenc pápa az első egyházfő volt, aki az évfordulóról a lutheránusokkal együtt emlékezett meg.
Az egyházfő ezzel kapcsolatosan kijelentette: a keresztényekkel való párbeszéd és az egység keresésének folyamata nem más, mint amit az egyház a II. Vatikáni Zsinattal indított útjára.
Egyáltalán nem gyorsítottam (az említett folyamatot)
– mondja a pápa, emlékeztetve, hogy az ökumenikus párbeszéd már régen megkezdődött az ő elődei által.
Az interjú készítőjének arra a felvetésére, miszerint vannak, akik úgy gondolják, hogy a pápának a sok ökumenikus találkozó helyett a katolikus egyház dolgaival kellene több időt töltenie, vagyis nem kellene „kiárusítania” a katolikus doktrínát, s hogy kritikusai szerint „protestanizálja” a katolikus egyházat, a pápa ismételten csak azzal érvelt, hogy ő a zsinat doktrínáját folytatja, azt az utat, amelyre elődei léptek. Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy a bírálatok egy része rosszindulatból fakad, a megosztottság fokozását szolgálják.
A hittérítésre utalva kijelentette, hogy az egyház nem labdarúgócsapat, amelynek szurkolókat kell szereznie. Úgy vélte, az egyház „rákfenéje” tagjainak öndicsőítése. Egyesek továbbra sem értik meg, hogy nem fehér vagy fekete között kell választani, hanem az egyháznak a környező világ, a való élet körülményei között kell szolgálnia, felismernie a helyzeteket.
A szentév végén az olasz sajtóban és vatikáni körökben több vád érte Ferenc pápát a lutheránusokkal való megemlékezés miatt, más vélemények szerint pedig az egyházfő nem az egyház, hanem saját akarata szerint halad előre. Négy bíboros a héten nyilvánosságra hozta a tavalyi püspöki szinódust követő apostoli buzdításra vonatkozó kritikáit. Egyikük, Raymond Leo Burke úgy nyilatkozott, ha a pápa nem válaszol, a bíborosoknak lehetősége van korrigálni a pápát és a „súlyos tévedéseket”. Szerinte Ferenc pápa egyházában nagy a zűrzavar és megosztottság.
A pápa az interjúban kijelentette, hogy az irgalmasságnak szentelt rendkívüli szentév nem valamiféle előzetes terv vagy program megvalósításáról szólt, a kereszténység üzenetét kívánta középpontba helyezni, vagyis annak a felismerését, hogy a szeretet és a megbocsátás az az erő, amely segítséget nyújthat a bezárkózás, a megosztottság, az egymás közötti gyűlölettől uralt emberiségnek. Az egyházfő hozzátette – mintegy a szentévet is érő fenntartásokra válaszolva -, hogy ennek megértéséhez nem kellenek rendkívüli események vagy gesztusok, az irgalmasság szentéve nem a tömegeseményekről szólt.
