Furcsa sztorik a XX. századból magyar sajtócikkek alapján – 1930 – a képen egy olasz étterem New Yorkban, ’30-ban
október, Skócia – St. Kilda sziklákkal borított szigetén a misszionáriussal és a betegápolóval együtt is már csak harmincan éltek. Belátva, hogy ennyi embernek nem éri meg májustól októberig postát és élelmiszert szállítani a szigetre, hajóra szálltak, hogy a kontinensen telepedjenek le. A sziget üresen maradt, csak a neve töltötte be.
október, Franciaország – Egy párizsi villamoskalauz a híres Bois de Boulogné erdejében játszott fiacskájával. A fiú apró ásójával forgatta a homokot, mikor a pengén egy érme pendült, melyet apja kezébe nyomott. Szentséges ég, kiáltotta a férfi, ez XVI. Lajos arcmása, és izgatottan ásta tovább a homokozót. Összesen 74 aranyat talált, melyet beszolgáltatott a rendőrségen, majd hazament, és a naptárban bekarikázta ezt a napot. Ha egy évig nem jelentkezik érte senki, hogy hitelt érdemlően bizonyítsa a tulajdonát, mondta a kisfiúnak, akkor mind a miénk. A kisfiú sírva fakadt.
október, Lengyelország – A közlekedésügyi miniszter rendeletet adott ki, amely szerint minden személyszállító autóbuszon helyet kell biztosítani egy kisebb kézi gyógyszertárnak. A rendelet utáni első balesetnél a sofőr fölnyitotta a ládát, és mert se jód, se kötözőszer nem volt benne, minden vérző sérültnek adott egy szem aszpirint.
november, Algéria – Teherautó haladt az úton, a sofőrje fütyörészve gondolt vissza a pajzán éjszakára, mikor az utat egymással veszekedő majmok állták el. A férfi nem akart közéjük hajtani, gondolta, dobbant párat a földön, és elkergeti őket. De ahogy kiszállt, és a majmok meglátták, együttes erővel támadtak rá, végül halálra kövezve a teherautó járó motorja előtt hagyták.
november, Libanon – Az arab földbirtokos vadászatra látott vendégül egy bejrúti bankigazgatót, aki a vadállat helyett egy tízéves arab kislányt puffantott le. A bankigazgató kétségbeesetten vádolta magát, és bocsánatért könyörgött, mire a földbirtokos a házába kísérte. Otthon aztán fegyvert kért a szolgától, és az ablakon át lepuffantott egy parasztot. Látod, mondta az igazgatónak, abbahagyhatod a rémüldözést, nálunk ennyi egy ember élete!
november, Németország – Egy szaklap kimerítő fejtegetést bocsátott közre az éttermi tányéron hagyott maradék tulajdonjogáról. Eredetileg minden pincér úgy gondolta, hogy a maradék őt illeti meg, ám a szaklap helytelenítette a hozzáállást, szerinte az étterem tulajdonosának kell eldöntenie, hogy a maradékról lemond-e a pincérek javára. De ha a vendég váratlanul visszaállít, és még mindig nincs tisztázva a maradék tulajdonjoga, akkor, bár ilyen még soha nem fordult elő, a vendég utólag is érvényesítheti tulajdonjogát az ételmaradékra.
december, New York, Marseille – A vámosoknak egyre nagyobb gondot okoz a kategóriákba nem sorolt küldemények elvámolása. Egy New York-i lepkegyűjtő délszaki területekről érkezett lepkéit hosszas tanakodás után a szárnyasok kategóriájába sorolták. A Marseille-i vámosokat még fogósabb kérdés elé állította egy egyiptológusnak postázott múmia. Végül úgy döntöttek, hogy a múmiát szárított halként vámolják el.
december, Spanyolország – Egy barcelonai színműíró és egy műkritikus megalapította a Noé bárkája nevű klubot, amelybe azok kérhették felvételüket, akik vezetéknévként állatnevet viseltek. A klub véd- és dacszövetségként tömörítette a francia állatnév-tulajdonosokat, bár Noéval ellentétben nem ragaszkodott ahhoz, hogy minden állatból csak kettőt vegyenek be csapatba.
december, Svájc – Még a nyár végén szenteltek föl egy remetekunyhót Monte Generosban, a svájci olasz határon, 2400 méter magasságban. A kunyhóba azzal a szándékkal költözött egy grófnő, hogy a következő öt évet az emberektől távol fogja tölteni. Az élelmet külön drótkötélpályán szállították föl a hegy alján működő szállodából, s hogy jó társai legyenek a könyvek, még villanyvilágítást is kapott. A luxusremeteség lassan terjedő, de nagy lelki nyugalmat kölcsönző életforma.
