Munkácsy Mihály: Emlékeim – Szépmíves Könyvek, 2016 – 336 oldal, kemény tábla védőborítóval – ISBN 978-615-566-207-2
Munkácsy Mihály nevét minden magára valamit adó ember ismeri, sőt, vannak, akik – művészettörténeti képzés nélkül is – egy-egy képét is be tudnák azonosítani. A Pákh Imre contra Magyar Állam vita kapcsán talán többet forgott a festőművész neve a sajtóban, mint bármely más magyar képzőművészé. Esetünkben mindegy is, hogy rafinált műkincsrablásként, vagy nemzeti érdekvédelemként definiáljuk a történetet, az biztos, hogy Munkácsy iránt (újra) megnőtt az érdeklődés…
…és ezzel együtt a „magasabb szférákba” emelt művész élettörténete is érdekessé vált. A Szépmíves Könyveknél megjelent Emlékeim című kötet nem, nem csak azért fontos, mert információt ad, hanem azért (is) mert első kézből való, eddig nehezen – vagy sehogy sem – elérhető szövegek vannak benne.
A kötetben három önálló szövegegység kapott helyet, a kötet közepét az a szöveg foglalja el, amit dr. Malonyay Dezső közölt a Pesti Naplóban 1894-ben. Úgy, mintha a szöveg szerzője maga a festő lett volna! Naná, hogy Munkácsy tiltakozott:
…Időközben nagy meglepetésemre a „Napló-töredékek” megjelentek azon formában, mintha én azokat direkt a pesti napló számára írtam volna.
Ki kell jelentenem saját elveim szempontjából afeletti sajnálkozásomat, és bármennyire szívesen veszem Malonyay úr irántam tanúsított buzgó rokonszenvének nyilvánulását, ki kell jelentenem, hogy Malonyay úr a Pesti Naplóban az én nevem alatt megjelent „Napló-töredékek”-be nem csupán életrajzi motívumokat vett az én régi francia elbeszélésemből, de a megjelent mű szellemét is szabadon, a saját impressziói nyomán írta…
Malonyay védekezésre és magyarázkodásra kényszerül az általa interpretált naplószöveg kapcsán, s az elkövetett hibát – talán nem lenne túlzás etikai vétségnek nevezni – igyekszik bagatellizálni.
A Szépmíves Könyvek-sorozatban megjelent kötet lehetőséget ad arra, hogy mi magunk igazságot tegyünk. Hiszen a kötet első írása Munkácsy Mihály valódi önéletrajzi írása, amit most először van lehetőségünk összevetni a Malonyay-féle parafrázissal.
A kötet harmadik részében Munkácsy 1870 és 1896 között írott, jegyesének, 1874-től feleségének szóló leveleibe enged bepillantást. A levelekből egyrészt megismerhető a két ember közötti kötelék:
…De addig is sokat fogok epekedni utánad, különösen, ha ilyen ritkán írsz, ahogy most elkezdted. Előbb azt hittem, elég lesz, ha hetenként egyszer írunk, de most látom, hogy tévedtem, és ez a harmadik levelem szerda óta, mikor egyetlen leveledet megkaptam, és még mindig arra kívánkozom, hogy többet írjak, mindig veled legyek, beszélgessünk és vigasztaljalak, ha éppen szomorú volnál…[Párizs, 1873.június 29.]
Másrészt pedig rálátást kapunk a festő munkájára:
…nem írtam neked hétfő óta, mert annyira idegesít az a festmény, amely csak most közeledik a befejezéshez. Jól tettem, hogy újra kezdtem a rózsaszínű figurát, miután úgy rendeztem el ruháját, ahogy eredetileg volt, díszítéssel és csipkével… Ne vedd rossz néven drágaságom, ha nem írok gyakrabban, mert valóban nagyon-nagyon el vagyok foglalva, este pedig képtelen vagyok erre, amint tudod….[Párizs, 1886. április]
A kötet nyilván sok érdekességet rejteget annak, aki korábban már olvasta valamelyik életrajzi regényt (Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset vagy Harsányi Zsolt: Ecce homo), de érdekes annak is, aki „szűz kézzel”, előismeretek nélkül és friss kíváncsisággal nyúl ehhez a nem mindennapi kötethez. Az Emlékeim című kötet nem rövid távra szól, aki megszerzi, az talál majd neki biztos helyet a könyvespolcán.
