Az Ökör egyfelől az erő, termékenység szimbóluma, ugyanakkor el van lehetetlenítve. Hogy szelíd legyen és hogy munkára bírják, kasztrálják.
Képek a semmiről – a semmiről, amik mi vagyunk, emberek, akik ennek a csodálatos világnak a legkiválóbb és legéletképesebb teremtményei. Október 27-én és 28-án 20 órától mutatják be a Trafóban Molnár Csaba Az ökör című előadását. Szenvedély, agresszió, elnyomott dizőzök egy szívszorító táncelőadásban. Molnár Csaba koreográfiája olyan témákba merül bele, amelyeket mindannyian átélünk hétköznapjainkban. Rohanás, megfelelési kényszer, örökös elvárások és kapkodás – ezt a nyughatatlan állapotot boncolgatja Az ökörben.
Szoktad azt érezni, hogy túl nagy a zaj, hogy nem figyelünk egymásra?
Az utóbbi időben elég gyakran és egyre intenzívebben. Valószínű ez összefügg azzal az élethelyzettel, amiben vagyok, illetve a külvilág is tömérdek információval bombáz nap mint nap. Elengedhetetlenné vált, hogy megtanuljak szelektálni a rengeteg információ között. Mi fontos? Mivel, mikor kell foglalkozni és mi az, amivel egyáltalán nem kell? Mi tartozik rám?
Mi a megoldás?
Egyelőre keresem, még nem találtam rá a megoldásra. Valószínű mindenkinek más és más. Ha valami tutira rátalálok, azt mindenképp megosztom.
Hogy érzed, a magyar közönség mennyire befogadó a kortárstánc iránt?
Az emberek alapvetően befogadóak, de sokan el sem jutnak odáig, hogy megismerjék a műfajt, hogy egyáltalán lehetőségük legyen színházba, vagy bármilyen kulturális eseményre elmenni, hogy egyáltalán kialakuljon valamiféle igény. Az intézmények, színházak, illetve mi művészek azon vagyunk, hogy megteremtsük a lehetőséget erre, hogy megmutatkozhassunk és népszerűsítsük, megismertessük a műfajt. Nézők nélkül nem sokra megy a színház.
Tudott rólad, hogy több előadásod született műhelymunkában. Ez a mostani is?
Mivel nem előre megírt darabokat dolgozunk fel, ezért nélkülözhetetlen, és ugyanakkor természetes a műhelymunka, az a kutatási, keresgélő folyamat, amit az alkotótársakkal együtt töltünk el, hogy egymásra, majd az adott témára hangolódjunk, hogy aztán azt valahogy realizálni, konkretizálni tudjuk. Úgy látom, hogy a szakmámban működő alkotókra ez mind jellemző, nem csak az én sajátosságom.
A humorra most is számíthatnak a nézők?
A humor alkalmazása sosem szánt szándék, hanem egy lehetséges megoldás az adott téma legmegfelelőbb ábrázolására. Igen, a humor az eddigi munkáimban fajsúlyosan megjelent, de ez mindig a darab első megmutatása után vált egyértelművé. Azt, hogy ki és mikor nevet, kinek mi humoros, nem nagyon lehet kontrollálni, szabályozni. Nem áll szándékomban humorral embereket manipulálni.
Terveztek az Ökör előadásával külföldi turnét?
A darab első bemutatkozása Prágában történt. Egyelőre semmi konkrét felkérés nem érkezett, de a producer SÍN munkatársaival keressük a nemzetközi bemutatás lehetőségeit.
Honnan jött a cím?
Egy kedves barátom viccből gyakran illette az embereket ezzel a jelzővel. Első körben megtetszett a szó, ahogy az az ő szájából elhangzott, így lett először munkacím, aztán az előadás címe. Az Ökör egyfelől az erő, termékenység szimbóluma, ugyanakkor el van lehetetlenítve. Hogy szelíd legyen és hogy munkára bírják, kasztrálják. Ez a kettősség, ellentmondás érdekelt.
Szeretsz meghökkenteni, provokálni?
Számomra ezek a szavak nagyon felszínesek és a személyes értékrendemben az a személy, aki provokálni, meghökkenteni szeret, az valahogy negatív energiákkal machinál. Engem ez nem motivál, sőt ez részemről kerülendő. Nem a felszínnel foglalkozom, hanem mélyebben keresgélek. Ha esetleg valami meghökkentő, vagy provokatív formát ölt munkáimban, annak az oka mindig mélyebbről jövő, felelősséggel kezelt és megindokolt formai konzekvencia.
