A Southbank Gamelan Players együttes 1987-ben alakult, és mára nemzetközi hírnevet szereztek maguknak előadásaikkal, melyeken tradicionális és új elemeket tartozó gamelán zenét játszanak. Táncosokkal, bábosokkal és zeneszerzőkkel dolgoznak együtt világszerte, köztük olyan hírességekkel, mint Alec Roth, Salvatore Sciarrino vagy Björk.
Az együttes 2016. október 10-én hét órakor ad koncertet a Müpában.
A kérdéseinkre a zenekar három tagja: Charles Matthews, Robert Campion és Isabelle Carré válaszolt.
Fel kell készülnünk gamelán zenéből, hogy élvezhessük a közelgő koncerteteket Budapesten?
IC: Nem! Csak arra van szükség, hogy nyitott fülekkel és szellemmel gyertek. Igazából nem pusztán tradicionális jávai zenét játszunk a koncerten, de bárki, aki ismeri a gamelán zenét, fel fogja ismerni a hangszereket, a technikákat, a hangszerek kölcsönhatását, a különböző zenei vonalak rétegződését. Természetesen lesz teljesen gamelán produkció is, olyan, amilyet Jáva szigetén hallani két különböző hangolással: egy 5 hangjegyes skálával és egy 7 hangjegyes skálával, melyeket alkalmanként összevegyítünk.
A gamelán általában össze van hangolva a dobzenével, de ez a koncert szokatlan lesz abban a tekintetben, hogy egyáltalán nem használunk jávai dobot. A dobos koordináló szerepét az elektronikus hangszerek veszik át, és bizonyos darabokban egy fejhallgatóban hallható metronóm teszi ugyanezt.
De természetesen a technikák, amiket a zenéléshez használunk, többnyire tradicionálisak, néhány korszerűbb elemmel kombinálva.
Az az intim módszer, ahogyan a zenekar tagjaival kommunikálunk minden fajta gamelán zene alapja, függetlenül attól, hogy hagyományos vagy új zenét játszunk.
Fel tudjátok idézni az első alkalmat, amikor találkoztatok a gamelán zenével? Milyen hatást gyakorolt rátok?
CM: Régebben sokszor hallottam a gamelán szót az elektronikus zenét játszók körében, de soha nem értettem, mit jelent igazából. Aztán egy nap egy barátom feltett egy lemezt: a 23 Skidoo Urban Gamelan nevű albumát, amely egyesíti a gamelán és az elektronikus zenét. Magával ragadott. Sok éjszakát töltöttem azzal, hogy régi felvételeket találjak olyan fájlmegosztó hálózatokon, mint a Napster. Ez még abban az időszakban volt, amikor nem volt Youtube. Lenyűgöző volt hallani a különböző variációkat: a gyorsabb, komplex balinéz stílust összehasonlítva a sokkal kifinomultabb jávaival. Hirtelen egy teljesen új világ tárult elém. Mindenhol ezt hallottam, és úgy döntöttem, hogy órákat veszek fel a Southbankon. Semmi sem hasonlítható ahhoz, ha egy gamelán zenét közelről hallasz, és érzed a gongok vibrálását. Először a hangszerek hangzása vonzott, de később felfedeztem a gamelán zene egyéb előnyeit is, például hogy ez egy rendkívüli módon közösségi formája a zenélésnek. Nagyszerű lehetőség a közös zenélésre kezdőknek és profiknak egyaránt, mivel mindegyik hangszernek külön szerepe van, az egészen egyszerű részektől a bonyolult mintákig. Én személy szerint egy nagyon introvertált, elektronikus zenét játszó zenészből váltam olyan emberré, aki kifejezetten élvezi, ha másokkal zenélhet. Csakúgy mint jó néhány ember, akit ismerek, nyugodtan mondhatom, hogy a gamelán zene megváltoztatta az életemet.
Olyan népszerű művészekkel dolgoztatok együtt, mint Salvatore Sciarrino, Björk vagy Alec Roth. Ti akartatok velük dolgozni, vagy ők kerestek meg benneteket?
IC: Alec Roth nagyon fontos szerepet játszott a gamelán zene népszerűsítésében az Egyesült Királyságban. Ő volt az alapító atyja a Southbank Gamelan Players-nek 1986-ban, és mi is együttműködtünk vele. 1998-ban használtunk néhány elemet abból a zenéből, amit Shakespeare Viharjának színházi előadásához írt.
A Sciarrinoval való együttműködést mi kezdeményeztük. Megkérdeztük Salvatore Sciarrinot, hogy tudna-e egy gamelán darabot írni nekünk, és nagyon örültünk, mikor belement. A darab neve Waiting for the Wind volt, és többek között a londoni Queen Elizabeth Hall-ban is előadtuk.
Az együttműködésünk Björkkel nagyban különbözött az említettektől. Björk felkeresett, és megkért minket, hogy vegyünk részt az MTV Unpluggednak rendezett élő show-jában, 1994-ben. Elkészítettük a One Day című dalát gamelán zenére, tubával és tablával. Vegyítettük benne a két jávai skála hangjegyeit, hogy egy új 6 hangjegyes skálát csináljunk.
Tudnátok említeni néhány fontos dolgot, amit a gamelán zenéről tanultatok Jáván és Balin a tanulmányaitok során?
IC: Azt tanultuk, hogy igazán odafigyeljünk egymásra, és hogy egyetlen szerves egységként játszunk együtt, továbbá a zenei részeknek, illetve a zenének az egyéb művészeti ágazatokkal való összefűzhetőségét is megismertük. És azt is, hogy a gamelán zene része egy élő tradíciónak. Az indonéz művészek folyamatosan kreatívak, és nem félnek kísérletezni, legyen szó hangszerekről, zenei vagy drámai struktúrákról vagy az új technológiák hasznosításáról.
RC: Mint zenészt, a jávai zene tanulmányozása a zenealkotás iránti alázatra tanított meg. Nincsenek szólisták a hagyományos gamelán zenében. Amikor gamelán zenét játszol, része vagy egy szélesebb, közös megvalósításnak.
Mint zeneszerzőt, a gamelán zene tanulmányozása felbátorított, hogy a saját utamat járjam a dallam, a harmónia és a ritmus területein. Habár, elárulom, amikor először gondoltam arra, hogy gamelán zenét írok, megrémített a feladat. Feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon lehetséges-e kívülállóként valami jelentőségteljeset alkotni ebben a zenében. Hiszen már eleve annyira gazdag és összetett tradíció a maga nemében. Mindazonáltal, amikor Jávára kerültem és hallottam, hogy a zeneszerzők mennyire boldogan és szabadon kísérleteznek a saját zenéjükkel, felszabadulva éreztem magamat, és megalkottam a saját kompozíciómat, a gamelán alapjait használva.
Jártasak vagytok az indonéz kultúra egyéb területein is?
IC: Igen, a jávai gamelán zene gyakran elválaszthatatlan az egyéb művészeti ágaktól. Gyakran kísértünk hagyományos és szakrális táncokat, táncdrámákat és wayang kulit: jávai árnyékbáb játékokat, amelyek akár 9 órán keresztül is tartottak. 2013-ban előadtuk Matheus Wasi Bantolo kortárs koreográfus munkáját, ami kombinálta a táncdrámát, a maszkos táncot és az árny-bábjátékot.
Mi a következő projekt, amit meg szeretnétek valósítani?
IC: Az együttműködés más művészekkel nagyon fontos számunkra, legyen szó akár előadókról, zeneszerzőkről, koreográfusokról vagy bábosokról. Természetesen szeretnénk folytatni az együttműködésünket a Plaiddel, és talán a Rubber Time-ot felvenni. Otthon tervezzük bemutatni Rolf Hind Tiger’s Nestjének londoni premierjét, amivel a Southbank Centre és a Cheltenham Fesztivál bízott meg minket. Ez igen különleges hangzásvilágot tartalmaz, szóló ütőhangszerekre van hangszerelve, két zongorára és két szóló gamelán zenészre és az őket kísérő gamelán együttesre.
De a legnagyobb álmunk jelen pillanatban az, hogy néhány új brit munkát eljuttassunk Indonéziába, és hogy jávai művészekkel dolgozzunk együtt.
