Robin Williams özvegye egy amerikai tudományos folyóiratban számolt be arról, hogy a színész öngyilkossága előtt súlyos idegrendszeri megbetegedéssel küzdött, és valóságos „vegyi hadviselés” zajlott az agyában.
Robin Williams 2014. augusztusában önkezével vetett véget életének. Özvegye, Susan Schneider Williams az American Academy of Neurology folyóiratban részletezte férje utolsó hónapjait, egyre súlyosabbra forduló betegségét. A színész Lewy-testes demenciában (LBD) szenvedett, amelyet a szellemi leépülés tünetei mellett a Parkinson-kórra jellemző tünetek is kísérnek.
„Terrorista a férjem agyában” című esszéjében leírta: olyan súlyos volt Williams állapota, hogy még a patológiai szakvéleményeket kiállító orvosok is azt állították, hogy ilyesmivel nem találkoztak korábban – ismertette a cikket a The Guardian brit napilap honlapja.
Az LBD a második leggyakoribb formája a demenciának az Alzheimer-kór után. A két betegségnek sok közös szimptómája van, és előfordul, hogy félrediagnosztizálják, és Parkinson-kórosnak nyilvánítják az LBD-s betegeket.
Williams özvegye felidézte, hogy 2013 októberében, a második házassági évfordulójukon a színész gyomorproblémákra és szorongásra panaszkodott, a tünetek pedig olyan gyorsan erősödtek fel, hogy az már riasztó méreteket öltött. Decemberre már erős paranoiás, depressziós, álmatlansági és memóriaproblémái alakultak ki, valamint magasba szökött a stresszes állapotot jelző kortizolszintje.
Halála után derült ki, hogy az agyában magas koncentrációban fordultak elő Lewy-testek, és ez okozta nála az akut paranoiát és a személyiségétől eltérő érzelmi kitöréseket. Schneider Williams mindezt úgy festette le, hogy férje „agyában vegyi hadviselés zajlott”.
Williamsnek pánikrohamai és emlékezetkiesése volt, akkoriban forgatta az Éjszaka a múzeumban 3. részét, és nehézséget jelentett neki megjegyezni a szövegét.
Robin elméje hanyatlott, és ő tisztában volt ezzel. El lehet képzelni azt a fájdalmat, amelyet emiatt átélt
– fogalmazott az özvegy.
Bár halála előtt három hónappal Parkinson-kórt állapítottak meg nála, a halottkémi jelentés végül mégis egyértelműen diagnosztizálta, hogy LBD-ben szenvedett. Az özvegy azonban arról írt esszéjében: még ha időben kiderült volna is, hogy az LBD felelős az állapotáért, valószínűleg érdemben az sem változtatott volna utolsó napjain.
Susan Schneider Williams, aki a napokban került be az Amerikai Agykutatási Alap igazgatói tanácsába elmondta: azért írta az esszét, hogy felhívja a neurológusok figyelmét a betegségre, hogy a szakemberek jobban megértsék a pácienseket és gondozóikat, és férje esetén keresztül is a téma kutatására ösztönözze az orvosokat.
