Nyolcvanöt éve, 1931. szeptember 13-án éjszaka 0 óra 20 perckor a biatorbágyi viaduktról a mélybe zuhant a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat mozdonya és első hat kocsija.
A vizsgálat kiderítette, hogy merénylet történt: a völgyhíd előtt robbantóaknát helyeztek el a sínen, amely a második-harmadik kocsi alatt robbant fel. Mivel a helyszínen “A fordító” aláírással a kapitalistákat fenyegető levelet találtak, mindenki politikai merényletre gyanakodott.
„Munkások! Nincs jogotok, hát majd mi kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak. Nincs munkaalkalom, hát majd mi csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek a benzin nem fogy el. (A fordító )”
A feszült légkörben – a világgazdasági válság nyomasztó hatásai miatt nem sokkal korábban mondott le az első világháború utáni konszolidációt megvalósító Bethlen István – a gyanú a kommunistákra terelődött.
Hamarosan a tettest is feltalálni vélték a Moszkvában élő Leipnik Márton kommunista műszerész személyében, ami jó alkalom volt arra, hogy a kormány leszámoljon a kommunistákkal, s szeptember 19-én statáriumot rendelt el. (E rendelkezés alapján ítélték halálra egy évvel később az illegális kommunista párt vezetőit, Sallai Imrét és Fürst Sándort.)
A nyomozás időközben a magányos merénylő teóriája felé mozdult el: kiderült, hogy a közelmúltban Ausztriában és Németországban is hasonló merényletek történtek, de azoknál fasiszta újságot és jelszavat hagyott hátra a tettes. A rendőrség négy egymástól független bejelentést kapott a helyszínen bekötözve feltűnt, zavarosan viselkedő Matuska Szilveszter 39 éves bécsi gyárosról, akiről az is bebizonyosodott, hogy induláskor nem volt az utasok között. A bécsi rendőrség magyar megkeresésre október 10-én őrizetbe vette Matuskát, s kiderült, hogy robbanóanyagot, vascsöveket, gyújtózsinórt vett. Zavaros magyarázatok után Matuska végül beismerő vallomást tett, elismerve a két ausztriai és a németországi merényletet is.
Bécsi pere 1932 júniusában kezdődött. A tárgyaláson elmebeteget játszott, egy új világvallásról zagyvált, de épelméjűnek minősítették és hat évre ítélték. 1934 novemberében Budapesten is bíróság elé állították huszonkétszeres gyilkosság vádjával, itt előadott jelenetei nyomán ismét az elmeszakértők elé került, akik most is beszámíthatónak találták.
November 20-án halálra ítélték, de bitófa nem fenyegette. A halálbüntetést nem ismerő Ausztria csak úgy adta ki, hogy az ott adhatónál súlyosabb büntetést nem kaphat, így az ítéletet Horthy Miklós kormányzó kegyelemből életfogytiglanra enyhítette.
Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska a váci fegyházban raboskodott. A rács mögött találmányainak tökéletesítésén dolgozott, képeket festett és “propaganda-forgatókönyveket” írt, amelyek betekintést engednek beteges lelkivilágába, feltűnési vágya által mozgatott zavaros, de kimunkált gondolataiba. 1944 novemberében, amikor a szovjet csapatok bevonultak Vácra, a zűrzavarban kiszabadult és eltűnt.
A biatorbágyi hídon 1931. október 3-án már újra jártak a vonatok. 1977-ben, a hegyeshalmi vonal villamosításakor a MÁV a viaduktot kivonta a forgalomból és átadta a nagyközségnek, amely 1996-ra helyreállíttatta az ipari műemléknek számító hídpárt. A merényletről több könyv is megjelent, 1959-ben filmet forgattak róla Merénylet címmel, a főszerepben Básti Lajossal.
- A merénylet technikai és történeti részleteiről és egy furcsa 1967-68-as belügyi vizsgálatról itt olvashatsz – Merénylet Biatorbágyon 1.
- Merénylet Biatorbágyon 2.
- Merénylet Biatorbágyon 3.
Matuska Szilveszter szülőfalujának, Csantavérnek hírhedt alakja, akit az első magyar terroristának tartanak világszerte. Számos rejtélyes történet társul személyéhez, de hogy melyik lehet a hiteles vagy igaz, valójában a múlt titka marad. Az alábbi film készítői felkeresik mindazokat, akik koruknál fogva esetleg még láthatták Matuskát, lehet róla személyes élményük, valamint azokat is, akiket foglalkoztat a „biatorbágyi rém” rejtélyes személye. Két író, egy képzőművész, egy orvos, aki mellesleg helytörténész, továbbá sírköves, tanító és parasztember szerepel a filmben. Az egész Csantavér megjelenik, mint egy szociográfiában. A furcsa, derűs kavalkádban a nézőnek az az érzése támad, hogy a világ amúgy is megismerhetetlen s a múlt kutatása maga is a mítoszteremtés része.
