A tópart környéke az 50-es és 60-as években a kifejezetten újító szellemiségű építészet kísérleti terepe volt, aztán a Kádár-korszak sufnituningja a színvonal hanyatlásához, a silány anyagok használatához és a menő ötletek típustervekké egyszerűsödéséhez vezettek. A 90-es évek divathulláma által diktált mediterrán remekekkel a legfőbb probléma, hogy meg sem próbálnak a helyi építészethez alkalmazkodni. Napjainkra viszont egyre több, kifejezetten színvonalas, kortárs építészeti alkotás járul hozzá ahhoz, hogy a Balaton partja ne a szánalmas építészeti megoldásokról legyen híres.
Játsszunk el a gondolattal: miért ne lehetne a tópart környéke manapság is egy jó értelemben vett kísérleti terep? Miért ne lehetne egy olyan hely, ahol megmutatjuk a világnak, hogy ilyen menő is lehet a magyar építészet? Vagány, mégis a tájba illeszkedő, szerény, de az anyagválasztásban és a részletekben sem igénytelen?
Tíz olyan épületet mutatunk, amelyek bárhol megállnák a helyüket, és mégis helyhez kötődnek.
- A cikk az eredeti környezetében a welovebalaton.hu oldalán
