Írta: Végel László
Azok, akiknek számára a nemzet egyszerűen nem létezik, túlságosan megkönnyítik a maguk dolgát (…) De akik nem ismerik a nemzetfelettiség eszméjét, ők is túlságosan egyszerű megoldást választanak.
Robert Musil
Ez a július kegyetlen. Esterházy Péter halála után Szegedy-Maszák Mihály irodalomtudós haláláról értesülök. Még a hatvanas évek végén ismerkedtünk össze, éppen Esterházy Péter társaságában. Nem voltam barátja, hanem tisztelője, sokat tanultam tőle. Igazából csak 2004-ben cseréltünk személyesen véleményt, amikor felkért, hogy az általa és Romsics Ignác szerkesztett „Mi a magyar” című antológiába írjak, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. Az antológia 2004-ben jelent meg a Habsburg Történeti Intézet és a Rubicon Kiadó gondozásában. Az elsők között éppen Szegedy-Maszák Mihály nagyívű tanulmánya, amelyet éppen egy Márai Sándor idézettel vezetett be. Márai 1942-ben az egységesülő Európáról töprengett, éppen akkor, amikor a kontinenst kegyetlenül rombolták. Szegedy-Maszák pedig akkor írta a tanulmányát, amikor az Európa-projektet még stabilnak hittük. Ragyogó, számomra nagyon tanulságos esszéjét Musil-idézettel folytatta. „Azok, akiknek számára a nemzet egyszerűen nem létezik, túlságosan megkönnyítik a maguk dolgát (…) De akik nem ismerik a nemzetfelettiség eszméjét, ők is túlságosan egyszerű megoldást választanak.” Azóta is úgy gondolom, hogy ezt a Musil idézetet kőbe kellene vésni, és a mai Európa-válság idején szinte naponta el kellene olvasni, s közben Szegedy-Maszák gondolatával zárni az elmélkedést:
Lehet nagyon különböző politikai nézeteket vallanunk, de közös felelősségünk, hogy olyan művelődést teremtsünk, amelyben kölcsönösen elismerjük, mennyire függünk egymástól.
A musili idézetet kőbe véstem, s napról-napra tapasztaltam, hogy milyen nehéz és kínos feladat az egyszerű megoldások elkerülése. Úgy tűnik, hogy ezt Szegedy-Maszák is észlelte munkásságomban, mert esszéjében kétszer is idézte az Időírás, időközben első kötetének naplójegyzeteit. Ezért is nagy kitüntetésnek véltem, hogy az idén Szegedy-Maszák megjelent a PIM-ben megrendezett születésnapi ünnepségemen, amelyen Esterházy Péter is laudációt mondott. Azon az örömteli napon nem gondoltam, hogy ez év ugyanazon hónapjában búcsúzok mindkettőjüktől.
