A XX. század története – 1902 – magyar sajtódokumentumok alapján
1902.május, Oroszország Egy pétervári tébolydában színi előadásra készültek a betegek. A feszültség tapintható volt, ám az előadás jól sikerült, különösebb probléma nélkül lement. A balhé vacsora közben tört ki. Az egyik beteg nem kapott a borjúpecsenyéhez uborkát, a heringhez pedig burgonyát, amin úgy fölhúzta magát, hogy lecsapta az orvosát, aki furcsa ízlésének köszönhetően, épp krumplit és uborkát evett.
június, Korea Hatalmas kőrakás állt a falu szélén, melyhez újév hajnalán odagyűltek az emberek. Mindenki annyi követ szedett össze, amennyit csak tudott, majd a hajnali harangszóra megrohamozták egymást. Úgy dobálóztak, ahogy csak bírtak, egészen az esti harangszóig. Ez volt a kis közösség újévi üdvözlete, melyet bárki hazavihetett, ha tudott még járni.
június, Dominika Santo Domingo kikötőjében két férfi jelent meg, súlyos ládát cipelve kéredzkedtek föl egy hajóra. Megkérték a kapitányt, hogy néhány napra ott tarthassák a ládát, melynek tartalmát percek múlva felfedték. Aranyak és ezüstök elképzelhetetlen kavalkádja. A kapitány nem tudott nemet mondani, s a két alak úgy távozott, hogy még csak elismervényt sem kért. Nagy volt a kísértés, félelmetes, de nem hajózott el. Harmadnap aztán megjelentek a ládáért, mely nem volt más, mint a kincstár teljes vagyona, amit a lázadók elől menekítettek ki.
június, USA A mozdonyvezető felesége tíz szendvicset csomagolt, megcsókolta a férjét, aztán az ablakból nézte, ahogy elindul az állomás felé. Mikor fölszállt a vonatra, biztonságba helyezte a csomagot, s a lapátoló fűtőre nézett. Rakd meg jól, barátom, mondta, Kansastól San Franciscóig 2500 kilométer az út. És tudod, mit szállítunk a 12 jéghűtéses kocsiban? A fűtő megrázta a fejét. Tojást, barátom, két millió tojást. A fűtő arcát vörösre festették a lángok, megpróbálta elképzelni a végtelen rántottát.
július, Franciaország A család nem élt valami jól, de az asszony szerette követni a divatot. Drágám, kérek egy ötvenest, mondta a férjének. Már megint mire? A múlt héten vettünk egy nadrágot, azóta se volt rajtad. Nem, mert nem vagyok híres, mondta az asszony. Ez meg hogy jön ide, értetlenkedett a férfi. Édesem, ez a törvény. Csak híres nők járhatnak férfiruhában. Aki nem az, csak úgy húzhat nadrágot, ha adót fizet. Még jó, morgott a férfi, hogy nem kaptam rá a szoknyára.
július, Wales A bányában megfagyott a levegő. A férfi maga elé emelte a csákányt, és lassan hátrafelé lépdelt. Láttad, kérdezte a másikat. Mit? Hát azt az asszonyt. Ott lebegett előttem, aztán a hosszú fehér uszállyal átsüvített a tárnán. Nem láttam, mondta a másik, és az is hátrálni kezdett. És a sikoltását se hallottad? Az hittem, a csille nyikorog. Fél percen belül a bányaomlás réme lebegett a menekülő bányászok szeme előtt.
