Szekszárd, Magasiskola, 2016. július 15. péntek.
Mérlegelem a szavak súlyát, próbálgatom erejüket, aurájukat, jelentésük többrétűségét, végeredményben azt, hogy a szavak a lehető legszikárabb használatban hogyan hangzanak, és mit hordoznak.
Tegnap meghalt Esterházy Péter.
Nem tudom, mit hordoznak ezek a szavak, Kukorelly szerint Esterházy már tudja. Előfordulhat, hogy Endre nem így értette, éppen ezért a lehető legszikárabb használat nem is létezik.
A nyelvészek azt mondják, a halál a legszebb szó. A hangzása miatt. Próbálom kimondani, hátha szépen hangzik, de ez a szó az utolsó levegő vétel súlyát hordozza, így utána csönd lesz. Legalább egy félórára.
És kezdődik a nap.
Szemináriumok. Pátosz nélkül. Tízóraira Tóth Kriszta, ebédre Péterfy Gergő, uzsonnára Cserna-Szabó, kettőjük között Kukorelly, desszertnek. Ez persze nem igaz. Mi vagyunk alig ehető, vagy inkább ehetetlen heti menü, á meg bé, napi betűlevessel, mócsinggal, szósszal, szerintem torkig vannak velünk, de nyelik, emésztik az írásainkat, van bennük valami heroikus.
Az egyik szünetben lopok magamnak tíz percet, pisilés helyett végigjárom a Mészöly Emlékházat. A szobák most üresek, nem figyel senki, leülök Mészöly íróasztalához, a mutatóujjammal ütögetem az írógépe billentyűit, nézem az asztalon heverő üres postai borítékokat, meg is tapogatok párat, szagolom a pipadohányt, jé, Mészöly pipázott, aztán felállok, mászkálok kicsit. A másik szobában szobainason a piros kockás inge. Papucsa. A heverőn cserge. Újságcikkekből ismerős bútorok. Mitől kel életre az író? Attól, hogy meghal, és kordont húznak a holmija köré? Kell ez az áldozat, hogy megtaláljuk az azonosságát? De hol ez az azonosság? A szemüvegtokban? Nem tudom.
A forgatókönyv után Baranyai Laci a Mészöly-narrációkról beszél, hogy szükséges-e narrátor egy történet elmondásához, vagy nem szükséges, s ha igen, milyen legyen a narráció, csendesen megbúvó, szerepet vállaló, folyamatosan nyomuló, vagy csak a történet végére kiteljesülő, meglepetést okozó, és hogy milyen novellát kell írni, szerinte leginkább olyant, amelyik legjobban talál a témához, ez ugyan nem sok, de állítólag Mészöly se mondana többet. Akkor jó.
Lelkünk további simogatására kapunk Csillától egy igazi Mészöly-útmutatót Szekszárdhoz, a keselyűsi gátőrháztól a templomtérig vezető eperfás útról a Séd patak medréig. A Porkoláb-völgytől Alisca városkapujáig mindenütt otthon vagyunk a Pannon-tájban.
Aztán Margitkát faggatom erről az egész Mészöly-csomagról. Alaine-ről. Mindenről. Az ötlettől a megvalósulásig. Arról, hogy fenn kell tartani. Fejleszteni. És hogy ez nem megy máshogy. Összefogással. Csapatmunkával. Ja?
Vacsora Kis Pál Istvánéknál. Költő és bora. A szervezők tudnak fokozni. A házigazda és Duzsi Tamás is, merthogy Babitsot szavalnak. Jó, hogy a pátosz kiment a divatból, mert tuti könnybe lábadna a szemem, de így nem tud lábadni, különösen, hogy nem látom a helyesírás javítót.
Áldva a pásztor a korttyal, válogatott borversek, ezt a kötetet zsákmányolom dedikálva, és sűrű esőben a koleszba visszaautózunk, de előtte Cserna-Szabóról nézünk egy filmet, mert még nem ért véget a nap.
Net nincs, ez alliteráció. A koleszportán holnapra se ígérik, pedig kérelmet írtunk, szerződést kötöttünk, állítólag Pécsre is elküldte az igázgátónő, de nem jött meg az engedély, már nem is fog, viszont kaptunk egy Lázár Ervin kötetet a valóság ízéről, bár ezt a megyei könyvtár adta, ki is, meg ide is. A világban rend van. Úgy, bizony.
Háromezer karakteren túl, de az utolsó napon innen, olvasom Gacsályi Jóska Meditáció és beszélgetés kötetét. Mészöly, Baka, Csengey Dénes, Illyés, Babits. És Szekszárd, Szekszárd, Szekszárd.
Mészöly megváltoztatta az irodalomhoz való hozzáállásomat, átalakította a létezéshez való viszonyomat, mondta Kukorelly ma este. Lapozom a Pestről cipelt köteteket, nézem a fotót az emléknapi meghívón, tényleg jó pasi volt ez a Mészöly. Ilyenek a mesék, amelyek képesek túlélni a valóságot, írta a Magyar novellában.
Várnagy Márta
***
Akik összefogtak, csapatoltak:
Pócs Margit – Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal közművelődési és civil kapcsolatok referense
Lovas Csilla – Irodalomháza, Mészöly Miklós Emlékház, főmuzeológos
Dicső Zsolt – A PAD Irodalmi, Kulturális és Művészeti egyesület elnöke
Liebhauser János – Illyés Gyula Megyei Könyvtár igazgatója
Ódor János – Wosinsky Mór Megyei Múzeum igazgatója
