Nem szokatlan látvány a 13. és 14. századi angol szövegek margóján egy különös jelenet: egy talpig páncélba bújt lovag harcol egy csigával. A jelenetnek persze különböző változatai vannak, a csiga olykor hatalmas, máskor aprócska, a lovag olykor lóháton harcol, máskor pedig gyalogosan. Ha látjuk a lovag arcát, akkor azon rendszerint a félelem, a megrökönyödés, vagy a sokk tükröződik. Sőt olyan jelenettel is találkozunk, amelyben a hevesen támadó csiga előtt fegyverét eldobva, imára kulcsolt kezekkel térdre rogy a hős lovag.
Kérdés csak az, mégis mit jelent mindez? Hiszen tekintve, hogy általánosan elterjedt volt a gótikus kéziratokon ez jelenet, feltételezhető, hogy nem pusztán valamifajta tréfáról van szó.
A történész, bibliofil Bastard grófja (Jean-Francois-Auguste Comte de Bastard d’Estange) 1850-ben arra következtetésre jut, hogy a jelenetnek valami köze van a feltámadáshoz, hiszen két Lázár feltámadását tárgyaló szöveget is talált, amelyek széljegyzetén ez a rajz látható – olvasható a British Library honlapján.
A német-amerikai középkorász, Lilian Randall szerint azonban itt a longobárdokra tett utalásról van szó, akiket a kora középkori rágalmak szerinti hitszegő, megbízhatatlan és lovagiatlan viselkedésük tett hírhedtté. Ha viszont a csiga a longobárdokat szimbolizálja, akkor sem világos egyrészt, miért rettegnek tőle a felfegyverzett lovagok, másrészt még nehezebb megérteni, rendszerint miért veszítik el a csatát a lovagok.
Egy harmadik értelmezés szerint a páncélos lovag és a „páncélba” bújt puhatestű harca egy bibliai szöveghelyre utal, méghozzá az 58. zsoltár egy helyére: „Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.” (58:9
Ugyanakkor az igaztalanokra váró pusztulás, amely majd azt bizonyítja, hogy Isten igazságot tesz a Földön, továbbra sem ad magyarázatot arra, miért a lovag veszít a csatában. Szóval a rejtély továbbra is rejtély marad.
