Amedeo Modigliani 61 alkotását, köztük az avantgárd festő portréit, rajzait és szobrait mutatják be a Magyar Nemzeti Galériában az olasz művésznek szentelt első nagyszabású magyarországi kiállításon.
A szerdától október 2-ig látható tárlat öt szekcióra bontva mutatja be az 1884-ben született Modigliani életművének főbb korszakait és stílusfordulatait, valamint a kortársakhoz fűződő kapcsolatát.
A világ legnagyobb múzeumainak történetében is ritka pillanat, hogy a 20. századi művészet két ilyen géniuszának, mint Picasso és Modigliani egyszerre legyen átfogó időszaki tárlata – hangsúlyozta a kiállítás hétfői budapesti sajtóbejárásán Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója.
Most Budapest a világ legjelentősebb múzeumainak térképére kerül a párhuzamosan látogatható Picasso- és Modigliani-tárlatokkal, amelyek egyszerre lesznek láthatók erre a pár hónapra.
A Modigliani-tárlaton látható egy nagyméretű fotó Picasso műterméről, ahol a falon Modigliani egyik portréja függ. Picasso azért vette meg, mert nagyra tartotta Modigliani festészetét.
Modigliani művei mellett a festő kortársainak és barátainak művei is láthatók a kiállításon.
Kovács Anna Zsófia, a kiállítás kurátora:
Modigliani ma elsősorban jellegzetes, finoman stilizált arcképeiről, érzéki aktjairól ismert. A kiállítás nyitó szekciója, Az emberiség temploma a művész 1909 és 1914 között kibontakozó szobrászati tevékenységét helyezi előtérbe.
Kezdetben Modigliani szobrásznak készült, Párizsban gyakran járt a Louvre-ba, hogy tanulmányozza többek között az ókori egyiptomi és görög szobrokat. Tuberkulózisa miatt azonban fel kellett hagynia a kő megmunkálásával. 1914-től ismét kizárólag a festészetnek szentelte az idejét. A kortárs alkotók – Constatin Brancusi, Pablo Picasso, Jacques Lipchitz és Henri Laurens – műveivel kiemelt párhuzamok mutatják, hogy Modigliani jól ismerte a korabeli szobrászat legfrissebb vívmányait.
A kiállítás Vissza a festészethez című egységében az I. világháború kezdetén, majd 1915-ben készült korai portrék azt az útkeresést mutatják be, amelynek során rátalált saját stílusára.
A kiállítás harmadik szekciója – Az Avantgárd arcképfestő – a Modigliani munkásságának meghatározó hányadát kitevő arcképeken keresztül mutatja be a művész visszatérését a festészethez. Ebben a szekcióban kiemelt hangsúlyt kapnak a művésztársakról készített portrék – például Cocteau-ról, Max Jacobról vagy a műkereskedő Guillaume Paulról.
1917-től támogatta Modiglianit Léopold Zborowski lengyel származású műkereskedő, aki modelleket, műtermet és pénzt biztosított számára egy aktsorozat elkészítéséhez. Ez látható a kiállítás negyedik egységében.
A kiállítás utolsó szekciója, A dél vonzásában, a harmincöt éves korában, 1920-ban elhunyt alkotó életének utolsó két évében készült műveit gyűjti össze. Modigliani – azt remélve – hogy egészségi állapota jobbra fordul – 1918-ban és 1919-ben több hónapot töltött Nizzában, ahol olyan művészekkel kötött barátságot, mint a japán Fudzsita Cuguharu vagy az orosz származású Léopold Survage. Az ekkor készült művein ismét érezhető Paul Cézanne hatása – tette hozzá a kurátor.
A tárlat a budapesti Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a Réunion des musée nationaux – Grand Palais, a villeneuve d’ascqi LaM és a helsinki Ateneum Art Museum – Finnish National Galleryvel együttműködésében jött létre.
