A Debreceni Ütközet
Írta: Kiss J. Zoltán független kvantumenergia-kutató
Pár napja adta hírül a Librarius, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atommagkutató Intézetének fizikusai, a titokzatos sötét foton után kutatva egy eddig ismeretlen részecske nyomára bukkantak.
Magyar kutatók megtalálták az ötödik fundamentális kölcsönhatást? – tette fel a kérdést a Nature is május 25-én.
A hír alapjában véve arról szól, hogy a debreceni tudósok vékony Lítium-7 céltárgyat bombáztak protonokkal. A bombázás eredményeként keletkezett egy Berillium-8 instabil atommag, amely aztán, ahogyan azt feltételezik, egy részecskét gerjesztett, ami utána elektronra és pozitronra esett szét. A keletkező részecskére, az elektron-pozitron szétesés/párkeltés szám és a szétrepülési szög különlegessége – mint állítják – a bizonyíték. A keletkező részecske tömegét 17 MeV-ra becsülik.
Világunk tényleg menthetetlen?
Legnagyobb tiszteletem a kutatóké és főleg azoké, akik kísérleteket is végeznek. Eredményeikkel azonban nem tudnak kilépni a hagyományos részecske bázisú fizika szemléletéből. Azért állítom ezt, mert valódi természeti események dinamikus folyamataira, mint ahogyan most is, statikus részecske bázison adnak magyarázatot. Illetve ezek nem is magyarázatok, hanem újabb kölcsönhatás kategóriák. Ez abból a hivatalos fizikai/filozófiai nézetből adódik, amely az anyagi világot mind a mai napig csakis részecske bázison azonosítja. És a részecske bázis az tulajdonképpen véges világot jelent. A folyamat bázis pedig végtelent. E kapcsán feltehetjük magunknak azt a kérdést is, hogy vajon a relativitás, mint elmélet melyik fiókban van, a statikusban, vagy a dinamikusban, a végesben vagy a végtelenben. A fizika, ahogyan azt mindig is tette, filozófiai alapokat is meghatároz. Vagy fordítva.
Az előző érvelés bizonyítására, nézzük, hogyan lehet ezt az esetet vizsgálni és értékelni esemény/folyamat bázison. Az általam képviselt folyamat szemlélet nem ehhez az eseményhez készült, de ezt is pontosan leírja, mint ahogyan egységesen és egységben írja le a gyenge, erős, elektromágneses és gravitációs kölcsönhatásokat is.
Az első kérdés az, hol is van a Lítium és a Berillium folyamat a Periódusos Rendszerben?
A Lítium folyamat a 3-as, a Berillium folyamat pedig a 4-e rendszámú. Mind a két elemi folyamat határozottan neutron folyamat domináns, ami hagyományos értelemben azt jelenti, hogy a neutronjaik tömege jelentősen több, mint proton tömegeik.
A Lítium, a Berillium (és mellettük a Bór is, ami az 5. rendszám) belső folyamatainak intenzitása jelentősen eltér a környezetükben lévő elemi folyamatokéitól. Ennek oka van, de azt itt most nincs szükség számba venni. Ami a kísérletben tapasztalt eseménnyel összefügg, az az a tény, hogy a Lítium folyamat a 37. és a 38. rendszámú Rubídium és Stroncium folyamatok belső intenzitási viszonyainak szintjén van. A Berillium folyamat belső intenzitási viszonya pedig a Germánium (32), Arzén (33) és Bróm (35) folyamatok környezetébe illik. A Lítium folyamat működés intenzitási viszonya gyakorlatilag közelebb van a 92. rendszámú Urán folyamathoz, mint a Hélium-Szén folyamat környezethez.
Így hát amikor ezeket a folyamatokat befolyásoljuk, ahogyan teszik azt Debrecenben jelen esetben proton folyamat lövedékkel, akkor nagyon megváltozik a belső működést szabályozó intenzitásviszony, mert a proton folyamat belövött hatásaként a Lítium folyamat ciklusainak proton folyamat intenzitása, vagy hagyományos értelemben proton össztömege 4 fölé megy és a sérült rész protonfolyamat-dominánssá válik. A nagy változás oka az, hogy más az, amikor a Rubídium folyamat esetében változik a proton folyamat intenzitása 37-ről 38-ra és más az, mikor a Lítium folyamat esetében 3-ról 4-re. (Az, hogy ez most marad Lítium izotóp vagy inkább Berillium izotóp lesz, azon lehetne vitatkozni, de a lényeg szempontjából most mindegy.)
A neutron folyamat domináns elemi folyamatok anti-elektron folyamat (vagy ahogyan hagyományosan nevezik: pozitron) többlettel rendelkeznek. A proton folyamat domináns elemi folyamatok meg elektron folyamat többlettel. Mindkét fajta többlet hatása konfliktus: blue shift, kék eltolás konfliktus.
Így hát az ütközet előtt van egy tisztán neutron folyamat domináns ciklusokkal működő elemi folyamatunk. Az ütközésben pedig, egy csapásra lesz benne proton folyamat domináns ciklussal működő is. Van a régi folyamat is és van a keletkező hibás új folyamat is, lényegileg, és berendezésileg is egyben. Az egyik, az eredeti anti-elektron folyamat (pozitron) kék eltolást gerjeszt, a másik, a keletkező meg elektron folyamat kék eltolást. A kettő eredménye megnövekedett konfliktus, ütközés, mérhető impulzussal, ami természetesen a keletkezés intenzitásával le is cseng. Ha a bombázás folyamatos, akkor a keletkezés is folyamatos, és lecsengés is az.
Itt valójában semmi más nem történik, mint elektron/anti-elektron (pozitron) folyamat kék eltolás konfliktus, aminek 17 MeV mérhető intenzitás potenciálja van. A konfliktus energiája nagy, mert látjuk, milyen jelentős a Li és a Be folyamatok belső folyamatainak intenzitás változása. A nagy ütközési szög meg nagy impulzuserőt generál. Ha szemből jönnek nekem, akkor rendesen kapok, ha meg csak oldalról, akkor ugyanazt vidáman viselem.
Vagyis nem születik és nem is alakul ki új részecske! Elektron/pozitron folyamat konfliktus van, amit mi idéztünk elő és annak vannak esemény/impulzus következményei.
Megpróbáltam a legegyszerűbb és a legteljesebb lenni.
Itt most elsősorban nem az a kérdés, hogy kinek van igaza.
A kérdés az, ki tud-e tekinteni a hivatalos fizika a saját maga által felépített és tévedhetetlennek hitt várból, vagy az egyszerűség helyett bonyolultságában sodródik tovább. Ha nem tud, akkor előbb-utóbb önmagával kerül szembe. A relativitás éppen arról szól, hogy egy ügyben csakis akkor kaphatunk valós választ, ha azt minden lehetséges irányból megvizsgáltuk.
