Feketébe és fehérbe öltözött nők állnak egymással szemben, az egyik oldalon hull a hó, a másikon nem, a hóban álló nők fekete ruhában omlanak a hóba, mire a fehérek talpra állnak, és így tovább. Leírva nem annyira izgalmas, de a látvány ámulatba ejtő.
Keressük a magyarázatot:
Mert zavarba ejti az ember látását a dupla ellentét, ráadásul az egyik ellentétpár, a fekete és fehér ruhás nők folyton mozgásban vannak, miközben a havas és nem havas táj statikusan támasztja alá a mozgásukat, ám a statikusság sem teljes, hiszen esik a hó. Valami olyasmi történik, mintha egy erős képi élményt négyzetre emeltek volna.
Sőt, ha megnézzük, van egy harmadik ellentétpár is, és ez az összecsukló nők mozgása, mert a talpra állásuk az összecsuklásuk visszafelé forgatásából jön létre. Valóban zavarba ejtően légies, miközben a kép mozgás mégis az egyensúlyról szól, a képmező pedig a szimmetriáról.