A Mapplethorpe: Look at the pictures című dokumentumfilm az első meghatározó, egész estés portréfilm az ellentmondásos amerikai fotóművészről, az 1989-ben AIDS-ben elhunyt Robert Mapplethorpe-ról.
Képeinél már csak élete volt megbotránkoztatóbb. A fotózás és a szexualitás mágiájának megszállottjaként mindkettőt kielégíthetetlen kíváncsisággal tanulmányozta. Családtagjainak, barátainak és szeretőinek intim vallomásai mellett Mapplethorpe kendőzetlen őszintesége is elénk tárul az újonnan felfedezett, korábban nem bemutatott interjúkon keresztül. A film kivételes portré egy művészről, aki merész látásmódjával képzőművészetté változtatta a kortárs fotográfiát, elindítva ezzel egy, a még mai napig is tartó kulturális háborút.
„Nézzék meg a képeket!” A konzervatív Jesse Helms szenátor ezekkel a szavakkal próbálta meg sárba tiporni Robert Mapplethorpe művészetét. Pontosan ugyanezt a mondatot használja huszonöt évvel később két elismert filmrendező, Fenton Bailey és Randy Barbato, akik korlátlan hozzáférést kaptak a fotós archívumához.
Mapplethorpe-nak lehet, hogy több száz szeretője volt, de alig néhány kulcsfontosságú kapcsolat határozta meg életét. Csaknem valamennyien szerepelnek a filmben. A dokumentumfilm legprominensebb hangja mégis Robert Mapplethorpe sajátja. Köszönhetően a számos újra felfedezett, soha nem hallott interjúnak, ő a film valódi narrátora. Teljesen őszinte és sokkolóan őszinte hangon beszél életéről, szerelmeiről és munkájáról. Az ő szemével nézve ezek szerves egészet alkotnak, teljes műalkotást. „Vallomását” ritka archív felvételek, fotók támasztják alá, melyek által egészen új megközelítésből láthatjuk azt az embert, aki úgy élt, amilyenek képei voltak: feketén és fehéren.
Az eredmény egy különlegesen egyedi monográfia arról az emberről, akinek köszönhetően a fotóművészet megbecsült, értékelt és gyűjthető művészeti ággá vált a kortárs művészeti piacon. Utolsó kiállítása, a The Perfect Moment (A tökéletes pillanat), melyet AIDS-ben haldokolva maga tervezett, kulturális háborút robbantott ki, melynek hatása a mai napig érzékelhető. Halála óta több száz millió dollárt érő alapítványa sokmillió dolláros támogatást adott a Guggenheim és a Getty Múzeumoknak, hogy fotóművészeti gyűjteményeket vásároljanak meg és gondozzanak.
