Ha Esterházy velünk, ki ellenünk?

Embert tolláról, írót lábáról! – péntek

(Sárközi Richárd jelenti Ciprusról, a csütörtöki riportot itt találod)

Az első meccs előtt túlizgulok. Hogy mondják angolul, hogy spori? Sportmate? Sporty? Vagy az az egyik Spice Girls? Van a Spice Girl egyes számban? Hogy fogja érteni a bíró, ha odakiabálok neki, hogy rohadjál meg? Meg az ilyen-olyan anyádat a legősibb mesterségével? (Természetesen az anyaság mesterségéről beszélek.)

Középkezdőünnepély

Reggel korán kezdünk, megnyitó van. Kezdőünnepélyszerte tűző nap, ez eszembe juttatja a felejthetetlen évnyitókat, mikor a testnevelési szakoktató fejhangon üvölti a Himnuszt (tempósabban, ne lazsálj), mikor  többen előre kitervelt módon túl hosszan és modorosan beszélnek valami teljesen érdektelen dologról, mások verseket gitároznak, van, aki menetrendszerűen elájul (ne fetrengjél, nem volt semmi), aztán még többen elájulnak – őket mindig nagyon irigyeltük, hogy semmire sem fognak emlékezni, és a homlokról szájbaizzadást sem kell elszenvedniük. Szózat, sípszó, térdemelve bemelegítés az iskolaszezonra.

Kaptunk mezt az MLSZ-től (Nagy köszi!). Adidas. (Ady basz, sziflisz, bajnok leszünk tutifix!)

A megnyitón a nemzeti színű mezben ülünk  a tribünön. Ha Esterházy velünk, ki ellenünk?

Rövid beszédek, aztán ki a pályára, pacsi mindenkivel, indul az első meccs. Mi csak másodiknak lépünk fel, úgyhogy lelépünk a nagy meleg elől melegíteni.

Első meccsünk a német írókkal

A B csoportban vagyunk az észak-ciprusiakkal, a törökökkel és a német írókkal. A németekből mindjárt két válogatott van, egy írók és egy mixed art, az írók a keményebbek, velük kezdünk. Először is szögezzük le, a németek csapatnak néznek ki, csapat hangulatát keltik, habár ez náluk nem előny, adottság. Állítólag edzőtáborban is voltak, hátrahagytak családot, munkát, nőt (vajon írni szabad volt?), hogy szokják egymást. Hogy egymást szokják. Mi eléggé szedett-vedett banda benyomását kelthetjük,

tök érdekes lenne kétszer ugyanazokkal a csapattagokkal játszani

– sóhajt fel Kukorelly még a második és egyben utolsó felkészülési meccsünkön, amelyen a fél keret nem volt ott, nem jelent meg, hiányzott, meghalt (R.I.P. Kőrösi) vagy másik keretben volt. Ennek ellenére jól kezdünk, a belső hátvédeink (Imre Á., Bíró D.) és a középpályásaink (Keresztury M., Moldován L.) labdabiztosak és gyorsak.

A németek próbálnak támadni, a bal oldalunk folyamatos nyomás alatt, de nagy helyzetet nem tudnak kialakítani. A félidő közepén Keresztury M. a középpályán gondol egyet (vers legyen vagy novella?), bátran nekilódul, a németek középre zárnak (ha középre zárt, akkor vers) kicsit kimozgatja őket, aztán gyönyörűen a kapu jobb oldalába vágja a labdát: 1:0 ide. Megvan az első gólunk, és az első gól olyan, mint a kezdő versszak vége, utána minden megváltozik.

A bírók kifogástalanok, a partjelzőkre nem találok jelzőt, egy akár befújható 11-est nem adnak meg ellenünk, ennyire testközelből sose szerettem bírót.

Van pár szép megmozdulásunk, Melecsky K. 25-ről rásuhintja, a felső léc bánja, a németek nem, kifelé pattan. Az eredmény nem változik, nyertünk. Első meccs, első győzelem, és az ember az elsőt sosem felejti. Vissza a szállodába, rápihenés a délutánra.

Második mérkőzés Észak-Ciprussal

Vibráló napsütés a kisbuszban egészen addig, amíg a dugóban odaérünk a pályára. Sokat késünk, de nincs labda, nincs bíró, eső van. Mit eső, zápor és zivatar egyszerre. Aztán megint napsütés. Aztán eső – az időjárás időfutásra vált, oda-vissza sprintelnek a felhők. Latolgatjuk kinek kedvez ez, gyorsan kiderül, az első gólt Melecsky K. vállalja, kettőt lök a Keresztury Marci, egyet a Benkő Gábor, Zilahy – a futballfizika törvényeit megcáfolva – mintha a kerítésen túlra rúgná a lasztit, de minket is átver, és egy gyönyörű emelés lesz belőle. 5:0 ide. Alig tudom egy kezemen megszámolni, hány gólt rúgtunk.

Egy óvatlan pillanatban látványos testcsel: a testem kicselez. Nem úgy és nem olyan gyorsan reagál, ahogy az illik, nem tudja az egyik láb, mit csinál a másik, és máris ott vagyok testetlenül, kevésbé lelkesen. Megpróbálom szellemesen felfogni: Kukorelly a költészet Dzsudzsákja. Sikerül.

Megosztás: