Április 25-én volt a zenekar Bódottá című dalának klippremierje és gőzerővel készülnek a soron következő koncertekre. Tarján Zsófival, a zenekar énekesnőjével, valamint Bencsik-Kovács Zoltánnal beszélgettünk, aki a gitár mellett a zenei alapokért és a dalszövegekért is felel.
Ha azt mondom Honeybeast, kevés a valószínűsége, hogy kérdő tekintet lesz rá a válasz. Március 13-án a Barba Negrában személyesen is megtapasztalhattam, milyen széles körű a zenekar rajongótábora. A dalok minden sorát Veletek énekelte a tömeg. Milyen érzés volt ott állni a színpadon?
T.Zs.: Fantasztikus volt! Főleg, amikor megláttuk, hogy mennyien eljöttek a bulira. El sem akartuk hinni. Nagyon jó érzés, hogy ennyi embert érdekel a zenekar! Azért az utóbbi időben elkényeztetett minket a közönség. Szinte minden koncertünk teltházas, vagy teltházhoz közeli. De ezt nem lehet megszokni. Mindig csodálatos érzés!
A zenekar 2005-ben angolszász vonalon indult el, Honey Bee néven. Hogyan lett a Bee-ből Beast? A névváltás jelen-tett-e stílusváltást is egyben?
T.Zs.: A név akkor változott meg, amikor az első lemezt adta ki a zenekar Parazita címmel. Kiderült, hogy van egy Honey Bee nevű előadó valahol a tengerentúlon. Nem akarták, hogy gond legyen emiatt, így a Honey Bee-ből Honeybeast lett. (Talán így jobban is illik a név a tartalomhoz, legalábbis nekünk jobban tetszik.) Azt, hogy a zenekar stílusa merre halad, mindig az elért eredmények határozták meg. Az első dal, ami széleskörűbb ismertségre tett szert, az a Portugál, ami eltért az addigi angolszász vonaltól. Ezek után nem volt kérdés, hogy milyen irányba fejlődik a dolog. Az is fontos volt, amikor csatlakoztam a zenekarhoz, már csak magyar nyelvű dalok születtek, és ezek a szövegek mások voltak, talán érdesebbek, mint az angol szövegek.
Merrefelé tartotok jelenleg? Véleményetek szerint mi hat a zenétekből a közönségre?
T.Zs.: Folyamatosan figyeljük, hogy hogyan alakul a zenei trend. Sok dolgot átveszünk, másokat nem. Fontosnak tartjuk, hogy megmaradjanak azok az értékek, amik miatt megszerették a zenekart. Ilyenek az erős, kliséket kerülő, kritikus-ironikus szövegek, a harmónia- és dallam-gazdagság és a végsőkig átgondolt, kidolgozott hangszerelés.
2015-ben Bencsik-Kovács Zoltán „Az Év Könnyűzeneszerzője” kategóriában megkapta az Artisjus-díjat. Szövegíróként és zeneszerzőként egy dal születésekor melyik „énje” élvez prioritást? A szöveg rendelődik a zene alá vagy fordítva? Mennyire nehéz „összehangolni” a kettőt?
B.K.Z.: Ha a szöveg és a zene egyszerre születik, akkor elég könnyű összehangolni. És nálam általában egyszerre születik. Szerintem pont az az erőssége a HB-daloknak, hogy a szöveg és a zene szoros egységet alkot. Egy időben, egy gondolatból bomlik ki az egész. Nem állítom, hogy nem lehet jó szöveget írni meglévő zenére vagy nem lehet, mondjuk egy vershez jó zenét írni. Rengeteg példa van arra, hogy ez is járható út. De az ősköltészetben a szöveg és a zene elválaszthatatlan volt egymástól. Én is ebben hiszek.
Az egyik személyes kedvencem a Kúszónövény. „Van véleményem, de nem hangoztatom (…) A hétvégén nem tudom még, mit csinálok, azt hiszem, megsüketülök és megvakulok” A szövegeitek érzékenyen rezonálnak a napi társadalmi és érzelmi jelenségekre, éppen hogy nem „süketültök és vakultok meg”. Ezek a mondatok tudatosan elrejtett fricskák? Mennyire születnek ösztönből és mennyire tudatos szerkesztésből a dalok?
B.K.Z.: Az alapötlet inkább intuitív. Egy versszak, egy refrén vagy egy jellegzetes sorpár pillanatok alatt születik. A teljes dal viszont általában tudatos szerkesztés eredménye. A Maradok majdnem kész verziója alig fél óra alatt született, de vannak dalok, amelyek kidolgozása hosszabb folyamat. A dal lírai műfaj, személyes, intim. De olyan témákban szólalunk meg, amikkel sokan tudnak azonosulni, amik sokakat foglalkoztatnak. Ha tömegek hasonlóan éreznek, gondolkodnak, az már közösséget érint. Ezért lehet a zenekar egyik védjegye, hogy szinte minden szöveg reflektál valamilyen társadalmi jelenségre.
Énekesként számodra melyik szám jelenti a legnagyobb kihívást? Melyik „szippant be” és melyikkel tudsz a legteljesebb mértékben azonosulni?
T.Zs.: Ez is változó, a hangulatomtól függ, hogy éppen melyik szám ragad magával a legjobban. Van, hogy éppen a Maradok az, de sokszor elragad a Gravitáció című dalunk is. A legnagyobb kihívást az Apás jelenti, annak a dalnak van a legnagyobb hangterjedelme, énekórákat is vettem külön emiatt. A másik kihívás a Miért töröd magad?, ami a tempó helyes megtartásában és levegővételben adta fel a leckét, nagyon sok a szöveg, gyorsan pörög, figyelni kell az érthetőségre is.
Az egyik legnépszerűbb számotok a Legnagyobb Hős, a Maradok és az Egyedül után a Bódottá, ami a legújabb lemezetek címadó dala is. Számotokra mit jelent a boldogság és mit a bódottá?
T.Zs.: Több jelentése is lehet. Szerintem a boldogság permanens dolog, nem kell, hogy virítson, az is elég, ha szimplán van. Harmónia, talán ezzel a szóval tudnám a legkönnyebben leírni. A “bódottá” ennek a kistesója, lazaság, lebegés. A szó gyermeknyelvi játékossága utal is erre. Azokat a pillanatokat, élményeket, esetleg kapcsolatokat jellemezzük vele a dalban, melyek könnyen jönnek, könnyen múlnak, és nem hagynak maguk után űrt, vagy fájdalmat. A “bódottá” lehet még a boldogság ironikus átnevezése is. Azt értem ezalatt, hogy a boldogság Dosztojevszkijnél vagy József Attilánál a köznapi értelemben nem is létezik. Legfeljebb egy átmeneti állapot lehet, amelyet csak akkor tudunk értékelni, ha már elmúlt. Az ember gyakran átsiklik a tökéletes pillanatokon, az örökös keresésben, vágyakozásban képtelen megélni a jelen eufóriáját. Erről is szól ez a dal és ezt is kifejezheti ez a játékos, bohém szavacska.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy ez a szó nálunk nem a netről és médiából ismert figurára reflektál. Valóban tőle ered, az ő beszédhibájának a terméke. Viszont hozzánk nem ebből a forrásból jutott el először ez a szóváltozat. (Utóbb tudtuk meg, hogy mi az eredete.) Úgy jutott el hozzánk, hogy az emberek elkezdték használni. Ez a használat ihletett bennünket a dal írásakor. Ez a szó jelenleg létezik is meg nem is. Akárcsak a boldogság.
Milyen korosztályhoz szóltok elsősorban?
T.Zs.: Ilyen értelemben nincs célközönség. Mindenkihez szólunk, akiket megérintenek a dalokban ábrázolt témák, szituációk. Talán azokat az embereket vonzza leginkább a produkció, akik már átéltek egyet-egyet ezek közül. Sokan mondják, hogy úgy érzik, róluk szólnak a dalaink. Azért a legtöbb rajongó a húszas-harmincas korosztályhoz tartozik. Legalábbis koncerteken ezt látjuk.
Melyik a legemlékezetesebb pillanat a zenekar történetében?
T.Zs.: A Barba Negrás koncert mindenképpen az egyik olyan emlékünk, ami örökre megmarad. Nagyon nagy elismerés, hogy eljuthattunk idáig és, hogy ennyi ember jött el, hihetetlenül hálásak vagyunk! Szép emlék az is, amikor bejutottunk A Dal döntőjébe, vagy amikor részt vehettünk a Nagy-Szín-Pad! Tehetség Mutatón. Tavaly májusban Szegeden felléptünk a Szegedi Szimfonikus Zenekarral, hihetetlen érzés volt hallani a dalokat egy ekkora zenekartól! Hideg volt aznap, esett is, de ennek ellenére rengetegen ott voltak a Dóm téren. Ez az emlék tényleg bevésődött az egész zenekarnak.
Van-e a zenekari bakancslistátokon olyan, ami még nem valósult meg?
T.Zs.: Szoktunk álmodozni mindenféléről, de igyekszünk annak örülni, ami éppen van.
A Barba Negrában tartott koncert rendkívül komplex, mind az öt érzékszervre ható élmény volt (kivetítés, szálló lufik, konfetti eső.) Készültök valami különlegességgel a május 14-én tartandó KOBUCI koncertre is?
T.Zs.: Folyamatosan megy a tervezgetés, nem állnak le a kerekek, a többi maradjon meglepetés.
