Írta: Jónás Tamás
Kereken egy éve…
Lementem a kisboltba 4 sörért. Tompulni. Ahogy jövök ki, két-három lépés után megállít egy hajléktalan. Idős bácsi. Azt hittem, pénzt akar kérni, volt még nálam egy ötszázas, már nyúltam is a zsebembe érte, hogy legyen jó napja, nekem úgysincs. De nem kért. Kérdezett.
– Minek iszol ilyen korán?
Ő már részeg volt.
El akartam csapni valami vicces, nem bántó válasszal, de a meg sem kezdett mondatomba vágott.
– Meséld már el az életed, mi okod rá, hogy igyál.
Nem akartam tiltakozni.
– Negyvenkét éves vagyok. 11 éve elváltam. Van két fiam, 21 és 16 évesek. Cigány vagyok. Kiszakadtam a családból, nem tartom a kapcsolatot senkivel. Amúgy is csaltak a nevemben, több tízmilliós tartozást varrtak a nyakamba. Anyám 11, apám egy éve halott. Költőnek érzem magam, de nem tudom, mit jelent. Megélni belőle lehetetlen. A családdal mindig bajom volt. Szerelmes vagyok egy zsidó lányba, de a családja tudomást sem akar rólam venni, a Sátánnak tartanak. Sokat vagyok egyedül. Gyerekkoromban két évig intézetben voltam, nevelőszülőknél is. Börtönbe kerültek, mert kínoztak. Egyébként sikeres vagyok a munkámban. Túlcsiszolódtak az idegeim, már próbálkoztam mindennel, sporttal, munkával, droggal, hűséggel és hűtlenséggel, utazással, maradással, nem sikerült semmivel visszaállítani, ami megroncsolódott. Többször akartam öngyilkos lenni, egyszer-kétszer komolyan. Nehéz természetű, lobbanékony alkat vagyok. Oroszlán és halak keveredik a horoszkópomban.
Figyeltem, érti-e, értette.
– Vannak díjaim. Bajom van a bizalommal. Rejtőzködöm. Félek, úgy végzem, mint Petri.
Tudta, ki Petri, bólintott.
– Akkor nekem adod az egyik söröd?
