A múlt héten zárult az Írás és szolidaritás – Generációk párbeszéde program az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol a díjazottak könyvcsomagokat vehettek át a remek írásokért. Itt az első helyezett, Tóth Lilla Katalin írását olvashatod.
Tóth Lilla Katalin: Nem, nem, soha (I. díj)
Persze, az embereket érdekli, hogy egészséges és boldog vagy-e, de mind tudjuk, hogy nem ez a legfontosabb. Állás, képzettség, családi háttér, hobbik, személyiség, mind csak egy valami után jöhetnek. Az első dolog után, amit meg akarsz tudni egy idegenről, még ha csak egy másodpercre látod is. Az első dolog, amit kérdezel az újszülöttről.
,,Fiú vagy lány?”
Valljuk be, elengedhetetlen tudnunk, mi van a másik lába között. Életkortól függetlenül. A 90 évesről és a 9 percesről. Mert ez rendkívül fontos. No nem mintha pedofilok lennénk. Csak egyszerűen létfontosságú ezt tudni. Miért? Hát nyilvánvaló, nem? Mert ez fontos. Rendkívül. Különben honnan ismernénk meg teljes személyiségét és élettörténetét? Kérdezzük meg tőle? Ismerjük meg? Az meg miféle hülyeség???
EGYES egy lány volt, aki fiatalon halt meg. De nem baj, a lányoknak úgyis csak addig van értékük, amíg fiatalok.
KETTES egy lány volt, aki csak szeretett volna szép lenni. Kihullott a haja. És a fogai. Kiszáradt a bőre. Éhen halt.
HÁRMAS egy lány volt. Az életét kitöltötte a smink, a divatos ruhák és frizurák. De hát lány volt, és nekik csak a külsejük számít.
NÉGYES egy nő volt, aki nem akart férjet, ami paradoxon, mind tudjuk, mert a nők létezésének egyetlen értelme, hogy a férfiakat kiszolgálják, megházasodjanak és gyereket szüljenek.
ÖTÖS egy nő volt. Vagy egy guminő? Eh, mi a különbség?
HATOS vajon nő volt, vagy erős? A kettő együtt nem működik.
HETES nem volt férfi, mert a férfiaknak nincsenek érzéseik. Hetes ember sem volt nyilván, csak valami kis szánalmas korcs.
NYOLCASnak, mint minden fiúnak, nem voltak érzelmei. Csak a düh. Nem vágyott szeretetre, megértésre. Neki csak a pia kellett. Meg a drog. Meg a vágások a karján.
KILENCES egy lány volt, aki utálta a rózsaszínt, és gyilkolni tudott volna, mert ezzel akarták beborítani az életét.
TIZES egy fiú volt, akinek a kedvenc színe a rózsaszín volt. Évekig szekálták emiatt, és sikeresen megutáltatták vele. A színt és önmagát.
TIZENEGYES nőies volt. Lenézték. Szánalmasnak tartották.
TIZENKETTES egy fiú volt. Egyszer felpróbált egy szoknyát. Az apja meglátta, üvöltött vele, egy hónapra szobafogságra ítélte.
TIZENHÁRMAS egy lány volt, aki nem akart lefeküdni másokkal. Micsoda prűdség!
TIZENNÉGYES egy lány volt, aki szeretett volna lefeküdni másokkal. Micsoda ribanc!
TIZENÖTÖS egy fiú volt, aki nem akart lefeküdni másokkal. Biztos elmebeteg vagy valami ilyesmi.
TIZENHATOS egy lány volt. Ha dühös volt, sose vették komolyan. Biztos csak megjött neki.
TIZENHETES egy nő volt. Amikor bevitték a kórházba, az orvos nem vizsgálta meg, mert azt gondolta, túljátssza a fájdalmat. Miután a férje több órás könyörgésére megvizsgálták, az orvos nem tudta elhinni, hogy ilyen belső sérüléseket túl lehet élni.
