Az eddiginél szorosabb zenei együttműködést kíván kialakítani a Csík Zenekar Ferenczi Györggyel és a Rackajammel. A népzene, illetve a blues élcsapata május 1-jén különleges közös koncertet ad a Müpában, a zenekarvezetők elmesélték a részleteket.
A két formáció közötti munkakapcsolat gyökerei 2008-ig vezetnek vissza, a Csík Zenekar Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… című lemezéig, de a történet még korábban kezdődött.
Gyurit már korábbról ismertem, voltam Herfli Davidson koncerten is annak idején. Tíz évvel ezelőtt egy budai rendezvényen eljátszottunk egy kalotaszegi hajnalit, a Kaszárnya, kaszárnya címűt, ami nagyon megtetszett neki. Ez volt az alaprezgés, ami elindította a kapcsolatunkat
– idézte fel Csík János hegedűs, énekes, a Csík Zenekar vezetője a kezdeteket.
A 2008-as lemez címadó dalában Ferenczi György szájharmonikázott. A számot háromszor vették újra a stúdióban, mert nem voltak vele elégedettek.
Két-három hét kellett, míg rátaláltam a formára, mert egy blues zenésznek nagyon nehéz egy kalotaszegi hajnali. Akkor nemcsak azt tanultam meg játszani, kinyílt a kapu az egész kalotaszegi muzsika felé. Tudatosítanom kellett, hogy az a zene, ami a fejemben van, miként alkalmazható az autentikus magyar népzenében, egy nem egyszerű dallamra és harmóniamenetre. Úgy, hogy ne legyen maníros, de legyen benne gondolat
– mondta Ferenczi György.
Csík János hozzáfűzte, hogy az Ez a vonat…-ban fellelhető szomorúságnak, a kivándorlás, a távolélés, a hazaszeretet témájának a szájharmonika, az amerikai zenei stílus, a blues egészen egyedi ízt tudott kölcsönözni. A Csík Zenekar azóta elkészült lemezein, valamint a koncerteken Ferenczi György, kiegészülve a Rackajammel állandó közreműködővé vált. A legutóbbi stúdióanyagon, a 2014-es Amit szívedbe rejtesz-en is van egy közösen eljátszott hajnali, az Erzsébeti szvit Kalotaszegről, ebbe belekeverték a Stanley Brothers bluegrass klasszikusát, a How Mountain Girls Can Love-ot. Ferencziék viszont eddig nem hívták Csíkékat.
Azért, mert a Rackában alapelv, hogy a barátaink nevével nem keresünk pénzt. A két zenekar között komoly ismertségbeli különbség volt, ami napjainkra változott, nekünk is megy a szekér. A Rackajam legfrissebb, megjelenés előtt álló anyagán, a Betyárjátékon szerepel a Csík Zenekar, éppen a kiindulási pontot, a Kaszárnya, kaszárnyát meg egy kalocsai rendet, a Szagos a rozmaringot muzsikáltuk föl együtt, és az autentikus magyar népzenét egy nashville-i hangmérnök, Derek Garten keverte. A két zenekar úgy szól együtt, mint egy John Williams-filmzene
– mesélte Ferenczi György. A cél egy közös zenei világ, produkció, lemez létrehozása. A Müpa-koncert után több olyan alkalom lesz, fesztiválon és színházteremben is, ahol folytatják az nagyszabású együttzenélést.
A közös produkcióban el lehet felejteni, hogy két zenekar van a színpadon. Négy évvel ezelőtt már próbálkoztunk ezzel, akkor A népzenétől a rock and roll forradalomig címmel közös turnén vettünk részt. Annak a koncertsorozatnak voltak gyerekbetegségei, amelyeken túl tudtunk lépni, és ez vezetett a remekül sikerült tavaly júniusi közös fellépéshez a Budapest Parkban
– mondta a szájharmonikás.
Csík János úgy fogalmazott, hogy most sokkal biztosabb és nyugodtabb lesz az együttmuzsikálás.
Az elmúlt időszakban számos közös ötlet, zenei gondolat született. A Gyuriék által játszott amerikai zene ugyanúgy népzenei alapú, mint a mi autentikus magyar muzsikánk. A kettőnek szerintem létezik egybeolvasása, például egy szép moldvai dallam harmóniamenetei gond nélkül át tudnak siklani egy Appalache-hegységbeli dalba.
A közös dalok megszületésében a jammelések meghatározó jelentőségűek. Ferenczi György szerint a blues slow-ja, shuffle-ja, walking bluesa és boogie-woogie-ja hasonlóan fokozódó tempójú táncrend, mint a hajnali, a csárdás, a szapora, a legényes.
Ma már el tudjuk játszani tizenegy különböző tájegység verbunkját. A blues beengedése a magyar népzenébe számomra azt mutatja meg, miért szép ez a muzsika
– mondta Csík János.
Felidézte, hogy számára a blues megismerése annak idején a Hobo Blues Banddel kezdődött. A Csík Zenekar 2011-es lemezén, a Lélekképeken szereplő A széki hobo a Közép-európai hobo blues II-n alapul. Mint mondta, a blues segített neki abban, hogy a táncházban is kicsit más szemmel figyelje a körülötte lévő világot. Ferenczi György ehhez hozzátette: számára Tátrai Tibor és Póka Egon ugyanolyan adatközlő, mint Fodor Sándor „Neti” meg Laka „Kicsi” Aladár.
A Csík Zenekarban Csík János (hegedű, ének), Majorosi Marianna (ének), Barcza Zsolt (cimbalom, tangóharmonika), Bartók József (nagybőgő), Kunos Tamás (brácsa), Makó Péter (fúvósok) és Szabó Attila (hegedű) szerepel. A Ferenczi György és a Rackajamben Ferenczi György (ének, szájharmonika, hegedű), Apáti Ádám (ének, basszusgitár, tangóharmonika), Bizják Gábor (ének, kürt), Jankó Miklós (ének, cajon) és Pintér Zsolt (ének, mandolin).
