A másság görbe tükrében
Nekem egy kicsit tág fogalom ez a „másság”. Annyi gondolat kavarog a fejemben ezzel kapcsolatban, hogy esélyem sincs őket leírni. Az egyszerűség kedvéért a legáltalánosabb másságról írnék. Egyszerű és még igaz is rám, szóval ezzel csak nem lőhetek mellé.
Homoszexuális vagyok. Tehát más. Tizenhét éves koromban döntöttem el, hogy meleg leszek. Emlékszem, hogy az iskolában ültem és nagyon unatkoztam. A folyosó másik végén csókolózó párt figyeltem. Nem szégyenlősködtek, nem érdekelte őket senki, és valójában rajtam kívül, ők sem érdekeltek senkit. Na, ekkor döntöttem el, hogy nekem ez nem kell. Nem akarom úgy kifejezni senki iránt a szeretetemet vagy vágyamat, hogy közben ez senkit nem zavar. Senki nem üvölt rám, hogy „Te mocskos buzi!”, senki nem akar agyonverni. Dögunalom, nekem ez nem kell. Így döntöttem hát el, hogy meleg leszek.
Na, jó, bevallom, hogy a fenti sorok nem igazak. Valójában nem volt beleszólásom abba, hogy meleg lettem. A szüleim miatt van. Nem teljesen értem, hogy is van ez, mivel tudtommal mindketten heteroszexuálisok, viszont olvastam az interneten, hogy a meleg párok, meleg gyerekeket nevelnek. Kíváncsi vagyok, hogy tudják-e egymásról vagy egyáltalán, hogy magukról sejtik-e. Ha majd megtudják, hogy én az vagyok, biztos elgondolkoznak magukon is, hiszen ők is tisztában vannak vele, hogy heteró szülőknek nem lehet homoszexuális gyereke.
Pokolra fogok jutni. Emlékszem, hogy általános iskolában, hittan órán a Bibliát tanulmányoztuk. Na, abban van benne, hogy minden meleg a pokolra kerül. Be kell valljam, én nem emlékszem konkrétan erre a részre, de erről beszéltek a tv-ben, szóval biztos igaz. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a hajvágás bűn. Azért tudom, hogy benne van, mert nagyon megijedtem, amikor olvastam, mert épp előtte pár nappal voltam fodrásznál és féltem, hogy így duplán kerülök pokolra. Persze most már tudom, hogy ez lehetetlen. Egyszer elég vétkezni ahhoz, hogy ott végezd. Kivéve, ha Isten megbocsát. Aki lopott, csalt vagy gyilkolt, még kerülhet a mennyországba, mindössze imádkoznia kell egy párszor. Én nem imádkozhatok, mert a melegek nem hisznek Istenben.
Még nem igazán volt párkapcsolatom. Kicsit nehéz úgy ismerkedni, ha nem jár el sehova az ember. Olyan egyszerű lenne, ha csak szimplán odamehetnék valakihez, aki tetszik, hogy megtudakoljam, én tetszem-e neki. Biztos rosszul esne, ha nemet mondana, de igazából azt sem tudom, hogy mit csinálnék, ha igent mondana. Múltkor hallottam a rádióban, hogy a heteroszexuálisok megkértek minden meleget, hogy zárt ajtók mögött csinálják a dolgaikat. Nem szeretik, ha egy azonos nemű pár az orruk előtt csókolózik, vagy csak fogja egymást kezét, azaz fajtalankodnak. Mondjuk, ezt a kifejezést nem igazán értem, mivel az emberek nemtől függetlenül egy fajhoz tartoznak, tehát amíg nem kutyával csinálja ezeket valaki, nem fajtalankodik. De én nem akarom feldühíteni a heterókat, elvégre ők a felsőbbrendűek, szimplán azért, mert ők nem mások.
Lehet, hogy máshol a világban nem ezekkel a dolgokkal kell szembesülni a melegeknek. De én itt élek, ezt hallom a médiában, ezt hallom a hazám vezetőitől is. Jobb, ha be is fogom a szám, nem akarok senkivel összetűzésbe keveredni, hiszen a melegek gyengék. Majdnem annyira, mint a lányok. Meg hát abban sem vagyok biztos, hogy ez volt a feladat.
Pintér Dániel
