Hány regényre való történet fér el egy fotón?

Ungvári Tamás szerencsére nem csak a képet osztotta meg, hanem a hozzá kapcsolható információk kivonatát is (nyilván órákig, napokig tudna mesélni a kép ürügyén…) ungvári

»A mellékelt fénykép nagy drámát rejt. Ott van rajta az ijesztően fiatal Psota Irén, akit ezen a héten temetünk. A jobb szélső sarokban a besúgó Geigerné, Somló Vera, titkos ügynök, édesanyám egykori ismerőse, a belváros legjobb szabászának a felesége. Bal szélén a Budapestre látogató Romain Gary, a Royal Airforce egykori pilótája, angol és francia író, Los Angelesi főkonzul, a Vilniusban született „Dzsingisz Kohn”, magát nevezte így. Aztán Jean Seberg, Hollywood angyala, a filmbeli Szent Johanna. Közülük már csak én élek, alulírott U[ngvári] T[amás], és gyászolom őket, különböző mértékben. Seberg és Gary öngyilkos lett, ez utóbbi közös barátunk, Bill Stryron házában, Connecticutban. Sebergről az amerikai titkos-szolgálatok azt terjesztették, hogy egy fekete aktivistával csalta meg férjét. A hírek hallatán Sebert elvetél, koraszülött csecsemőjét nyitott koporsóban temetette el, hogy a fehér bőrszínét mindenki lássa. Irén és Jean sokat fecsegett a Duna-partján, én többször is találkozhattam a Émile Ajar néven második Goncourt díját is elnyerő Dzsingisz Kohnnal. E kis bejegyzés után minden angol klubból kigolyóznának. „You don’t drop names.” Neveket fitogtatni, azokkal dobálózni tilos. Nem úri dolog. Gyászomban most megtörtem a parancsot. Bonjour Tristesse! – hogy Jean filmjét idézzem. Szép volt Veletek, Irén, Jean, Romain. A besúgónak is bocsássatok meg. Érdekből tette.« ungvári

Megosztás: