A 66. Berlinale
Írta: Ferber Katalin, Berlin
Berlin egy kicsit megváltozott, mint minden februárban. Sokan állítólag két hétre szabadságot vesznek ki csak azért, hogy minden nap a fesztiválon bemutatott filmeket láthassák. Az idei fesztivál vendégül látja Meryl Streep-et, George Clooney-t (természetesen feleségével együtt) s még sok más hírességet. Úgy sejtem azonban, hogy ez az első berlini nemzetközi filmfesztivál, ahol George Clooney feleségével és Angela Merkellel a menekültkérdésről beszélgettek.
Az ingyenes programfüzet 146 oldalas, s ezt nem a számok tisztelete mondatja velem, mert aki átlapozza, annak szembeötlik a program sokrétűsége, a dokumentumfilmektől a rövidfilmeken át a retrospektív sorozatig.
Nincs esténként olyan földalatti (U-bahn), ahol nem találkozom a fesztiválra igyekvőkkel. Egy részük fénylőre gyűrt cetlin félhangosan olvassa a megállót, ahol le kell majd szállnia. Nem helyi.
A fesztivál egyre több vendéget vonz. Emiatt egyre több jegyárusító pénztár nyílik, múlt héten például egy átalakított autószalonba mentem jegyeket venni a Kurfürsterdammra.
Tegnap este francia és belga filmes szakemberekkel beszélgettem, akik állandóan fesztiválokra járnak, s egyikőjük megjegyezte, hogy a Berlinare azért tetszik nekik, mert erre mindenki eljöhet, nem úgy mint például Cannes-ba. Berlin mosolygósan él együtt két hétig a fesztivállal.
