Volker Kutscher: Csendes halál – General Press, 2016 – fordította Csősz Róbert – 596 oldal, puha kötés – ISBN 978 963 643 819 7
Mostanában, az utolsó hónapokban, különösen sok szó esik már a – beszélő filmről. Hollywoodban, de már Angliában és Németországban is igen nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a filmszínész játékával együtt hallhatóvá válik a hang, érthetően csengenek vissza a lepedőről a színészek szavai, visszahangoznak lépéseik és a film szalagjain felcsendül a kísérő zene is. Ebből az egész nagy szenzációból azonban, azt hisszük, rövid idő alatt csak az marad meg igazi szenzációnak, hogy a beszélő film élethűen adja vissza a muzsika hangjait
– írta meg véleményét a hangosfilmről Fazekas Imre (1887-1949) író, újságíró, aki 1925-25-ban filmforgatókönyveket írt Hollywoodban.
A múlt század húszas-harmincas éveinek fordulóján a hangosfilm tartotta izgalomban az egész világot. Ma már egészen nehéz elképzelni, hogy a szakmát és a közvéleményt is megosztotta a kérdés: van-e jövője a hangosfilmnek? Volker Kutscher Berlinben játszódó krimijének, a Csendes halálnak [itt beleolvashatsz a regénybe] is ez a kérdéskör szolgáltatja a cselekményt. Meg lehet-e állítani a film fejlődését? Teremthet-e igazi értéket a hanggal ellátott film, vagy elsilányítja azt, amit a némafilm alig három évtized alatt művészetté tett? Elhódítja-e a közönséget a sokkal drágább hangosfilm?
Volker Kutscher regényének a hátterét a berlini filmgyártók pontosan megrajzolt világa adja. A krimiként is izgalmas könyv lapjain szereplőként feltűnik például Konrad Adenauer (1876-1967), az akkori kölni polgármester, a későbbi NSZK első kancellárja. Megjelennek a „vörösök” és a „barnák”, s főhősünknek Gereon Rath-nak a filmes ügyek körüli nyomozás mellett a Horst Wessel-temetéssel is dolga akad:
Mókás egy szent ez a Wessel, állapította meg magában Rath. Egy pap gyermeke, aki rövid időn belül egész szépen felfuttatta az SA-t Friedrichshainban. Majd beleszeretett egy cafkába, és azóta szégyenteljesen hanyagolta a SA-t. Goebbels azonban ilyen apróságokkal nem törődött, a berlini főnáci rögtön átlátta, hogy a Sturmführerből nagyszerű mártírt lehet csinálni. Szerencsére Wessel belehalt a sérüléseibe, mert a mintanáci végül valószínűleg kilépett volna az NSDAP-ból.
Valahogy így festi meg a hátteret Gereon Rath gondolatain keresztül Volker Kutscher, aki a regény lapjain úgy tanítja a történelmet, hogy az olvasó észre sem veszi, milyen világba keveredett.
A németül már ötkötetes Gereon Rath-sorozat magyarul még csak – vagy ha jobban tetszik: már – a második kötetnél tart, érdekes lesz figyelni, ahogy tovább bomlik a történelembe ágyazott történet. Még az is lehet, hogy egy egy magyar – mondjuk Szőke Szakáll – is feltűnik a következő kötetekben…
És a kiwi, a jazz, meg az inzulin történetformáló szerepről még szót sem ejtettünk.
