A magyar toka hollywoodi diadala

Szöke Szakáll (1883 – 1955)
8.6
Ne örüljön, Mr. Sakall. Most majd élete végéig rázhatja a tokáját.

Szőke Szakáll: Vonósnégyes Casablancában – K. u. K. Kiadó, 2015 – fordította Gálvölgyi Judit – 262 oldal, puha kötés – ISBN 978 615 536 1258

Már az is megrendítő, hogy a magyar művész önéletrajzi kötete az angol nyelvű kiadás után ötvenegy, s a szerző halála után ötven évvel jelent meg először magyarul. Nemrégiben egy hangfelvétel – amerikai magyar költő saját versét mondja! – publikálása kapcsán nyavalyogtam a felejtésre ítélt kulturális javaink miatt, s lám, a K. u. K. Kiadó mintha – legalább részben – rám akarna cáfolni:

Szőke Szakáll önéletírása mintha fényre hozna valamit az elfeledett múltból, s ráadásul a többé-kevésbé elfeledett tények olyan tálalásban kerülnek az Olvasó elé, ami szinte ismeretlen ebben a búsképű hazában. Lenyűgözően stílusos lehet az eredeti szöveg, ha ilyen meghökkentően szép fordítás készült belőle.

Az elmúlt időben „megkutattam” az ismerőseimet, s arra jutottam, hogy a legtájékozottabbak sem tudnak szinte semmit Szőke Szakállról, s ha valamit mégis, akkor az kimerül a Casablancában. Néhányan ismerik a Vonósnégyes című bohókás szösszenetet…

…de arról fogalmuk sincs, hogy ennek szerzője Szőke Szakáll, s az is csak a mostani kötetből derül ki, hogy – Szőke Szakáll állítása szerint – a rövid kis jelenet önéletrajzi elemekre épül, s abban az időben keletkezett, amikor „hősünk” még banktisztviselőként kínlódott, és csak titokban volt dalok és kabarétréfák szerzője.

Nem kezeskedhetek azért, hogy minden leírt esemény – mondjuk a Ferenc Józsefnél tett látogatás, vagy a Hitlerrel való találkozás – pont úgy történt, ahogy a könyvben leírta Szőke Szakáll, de talán nem is ez a fontos. Hanem?
Hanem az a mindent átható kedves, emberi, mélyről jövő világlátás, amit mindent – szinte mindent – képes megszépíteni. Az ilyen fokú mindenben-jót-keresés általában határos a retardáltsággal és az infantilizmussal, de ebben az esetben is kivételt képez Szőke Szakáll, hiszen a „saját szűrőjén keresztül” is tűélesen látja a világot! Nem lehet megrendültség nélkül olvasni a szülei haláláról szóló sorokat, melyekben vádnak vagy kesergésnek nyoma sincs. Nem lehet meghökkenés nélkül venni, ahogy az antiszemitizmus erősödését felismeri és tudomásul veszi… nem véletlenül tette át a székhelyét Amerikába, ahogy az sem véletlen, hogy az akkori Hollywood be- és elfogadta, s arra használta, amiben a legnagyobbak közé tartozott: nevettetésre!

A Vonósnégyes Casablancában című kötetben – az átélt és elfogadott borzalmak között – talán csak egyetlen olyan bekezdés van, ahol feketénél feketébben fog a szerző tolla. Az őszinte fájdalom túlcsordul, amikor a háború során meggyilkolt szerettein tekint végig:

Nem politikai okokból ölték meg őket, nem is vallási okokból, csak azért, hogy lehúzzák ujjukról a gyűrűt, kizsebeljék őket, beolvasszák fogaikból az aranytömést.
Nem kellemes ilyen dolgokról olvasni, de nem okos ezeket eltitkolni sem. El kell mondani, ki kell nyomtatni, hogy mindenki elolvashassa, aki akarja!…

…és aki mást gondol, annak vagy hazudtak, vagy szívében olyan gonoszság lakik, amire nincs mentség – tehetjük hozzá most, 2015-ben, Magyarországon.


The Breakdown


a felfedezés öröme
9.3
a fordítás
9.5
tények adatok, háttér
7


Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!