GYŰLÖLET, BESÚGÁS, KIREKESZTÉS, SZABADULNI A GYÖNGÉKTŐL, KÖVETNI A VEZÉRT. MEGTENNÉD? SOHA. SOHA?
Egy huszonnyolc fős magyar gimnáziumi osztály megismételt, újrajátszott egy fél évszázaddal ezelőtti híres-hírhedt amerikai iskolai emberkísérletet.
1967, Kalifornia. A Gordon gimnázium fiatal, karizmatikus történelemtanára, Ron Jones a nácizmusról tart órát. A tanulók nem értik, hogyan tudtak hatni a náci eszmék. A hozzájuk hasonló korúak miért léptek be a Hitler Jugendbe, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt ifjúsági szervezetébe, miért lelkesedtek. Kijelentik, a náci diktatúra eszméi rájuk egészen biztosan nem hatottak volna. És ha megmutatnák, ha bebizonyítanák, hogy a hatalmat fegyelemmel lehet birtokolni?, kérdezett vissza a történelemtanár.
FEGYELEM, ERŐ, MEGTISZTULÁS. VÉDENI A RENDET. SZABADULNI A GYÖNGÉKTŐL, KÖVETNI A VEZÉRT.
Az amerikai iskolai emberkísérlet öt napon át tartott. Ron Jones a náci propaganda eszközeit használta fel, és viharos gyorsasággal született meg a mozgalom, a Hullám, melynek mozgósító ereje döbbenetes: más osztályokból is csatlakoztak. A Hullámnak kezdetben csak kijelölt besúgói voltak, később önkéntesei is. Titkosrendőrség alakult az iskolában, megverték a másként gondolkodót, az ötödik napon pedig a kékingesek nagygyűlésre voltak hivatalosak…
Fél évszázaddal az amerikai kísérlet után a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában huszonnyolc tizenkettedikes, egy egész osztály mutatta meg a Hullámot hat estén át.
– Engem az érdekel a történetből – mondta az egyik tizenkettedikes –, hogy egy velünk egy idős közösség hogy tud az alapgondolata, az értékrendje ellen cselekedni egy erős vezető hatása alatt.
– Érdekes kérdés – mondta egy másik tizenkettedikes –, hogy meddig gondolkodik az ember éberen vagy szabadon, s mi az, ami után már a környezete vezeti őt.
– Szerintem – mondta a harmadik tizenkettedikes – a mai világban is vannak olyan fiatalok, akiket könnyen lehet manipulálni.
– Leginkább az érdekel – mondta a negyedik tizenkettedikes –, hogy Ron, a tanár, hogyan építi ki a személyi kultuszát, hogyan manipulálja a diákokat, és viszi bele őket ebbe az egész diktatórikus rendszerbe.
A Hullám történetéből regényt egy német származású amerikai író, Todd Strasser írt. A pesthidegkúti tizenkettedikesek ismerik, olvasták, néhányan látták is A harmadik hullámot, amit a Bárka Színház játszott. A színdarab a regény és a történelemtanár jegyzete alapján készült, a pesthidegkúti gimnazisták Hullámát pedig Zelei Bori írta, részben a regény, részben egy dokumentumfilm alapján.
– Rábukkantam a Lesson Plan, the story of The Third Wave című dokumentumfilmre – mondja Zelei Bori – , amit húsz évvel az iskolai emberkísérlet után a valamikori diákokkal forgattak. A találkozót egy kísérleti etikával foglalkozó egyetemi professzor kezdeményezte, egy egykori lázadó, a Hullám ellen agitáló diáklány azért, hogy legalább felnőtt korukban végre beszéljék meg és ki a velük folytatott szégyenteljes kísérletet. Hiszen már az is a manipulálás részét képezte, amikor a tanár kijelentette, minden tanuló ötöst kap, aki részt vesz a dologban. Aki nem, az egyest. A lázadók ötöst azonban csak akkor kaphatnak, ha forradalmat csinálnak és az győz. A diákok számára persze, hogy a részvétel volt a legegyszerűbb.
– Mi történt az első napon?
– Az addig laza fiatal tanár öltönyt húzott, a diákoktól pedig rendet, fegyelmet követelt:
Hátra tett kézzel üljetek, és állj fel, fiam, ha beszélsz. Tartsd egyenesen a gerincedet. Ez az! Ugye, hogy könnyebben veszed a levegőt? Tőmondatokban válaszolj… Ha vigyázzban állunk, erőt és magabiztosságot sugárzunk. A fegyelem erő… Ha mind együtt mozgunk, együtt cselekszünk, egyre több dolgot érhetünk majd el. Egységben az erő!
A diákok ezen meglepődtek, volt, aki egyenesen ijesztőnek találta, ám a dolog jobban érdekelte őket annál, sem hogy nevetségesnek tartották volna. A tanár a kísérletet egyetlen napra tervezte, ám másnap az osztály már így, vigyázzállásban és hátra tett kézzel fogadta.
– A gimnazisták tudatában voltak annak, hogy kísérleteznek velük?
– Volt, aki igen, volt, aki nem. Akadt, aki kezdettől ellenezte: „Tanár úr, ezt így nem lehet. Ne csináljuk.” Válaszul a tanár eltávolította az osztályból.
– És az osztályközösség elfogadta?
– A többségnek tetszett az új rend, s már a második napon jelszavakat, jelmondatokat fogalmaztak:
A FEGYELEM ERŐ! A KÖZÖSSÉG ERŐ! A CSELEKVÉS ERŐ! ÉLJEN A HULLÁM!
– Hullám? Miért épp ez lett a mozgalom neve?
– A történelemtanár ezt úgy magyarázta, hogy a tenger hullámai mindig valami újat hoznak a partra, egyben elmossák a haszontalant, a régit… Egy-egy hullám rengeteg vízcseppből áll, ám a vízcseppek egyenként mit sem érnek, és hogy a fizika törvényszerűsége szerint minden harmadik hullámban összeadódik az előző kettő ereje… MI EGYÜTT LESZÜNK A LEGERŐSEBBEK, ERŐSEBBEK MINDENKINÉL… A Hullám mozgalmához egy kézmozdulatot is kitalált, s amikor a diákok az iskolai folyosón találkoztak, így, ezzel a hullám-kézjellel üdvözölték egymást.
– Így fejezték ki az összetartozásukat?
– Azt is kitalálták, legyen egyenruhájuk. Kék ing. Aki nem hajlandó kék inget hordani, abból megint csak kívülálló lett… A harmadik napon az egyik tanuló elkezdte követni a tanárt, s amikor az rákérdezett, mit csinál, azt felelte: „Én vagyok a tanár úr testőre!” Miért? „Nehogy baja essék.” Miért esne bajom? „Sose lehet azt tudni.” És Ron Jones gimnáziumi történelemtanár elfogadta, beleegyezett abba, hogy az egyik diákja a testőre legyen. Előbb csak egy, azután még egy… A harmadik nap délelőttjén a tanár kijelölte a besúgókat.
– Besúgók az iskolában?
– Ez úgy történik, hogy a mozgalomban, vagyis a Hullámban résztvevők tagsági kártyát kaptak. Akinek a kártyájára iksz került, azokat a tanár plusz felelősséggel ruházta fel: őrködhettek a Hullám tisztasága, szabályossága felett, s ha rendbontást észleltek, azonnal kötelesek voltak szólni a tanár úrnak. Mert föl kell ismerni és meg kell találni a lázadókat, az ellenkezőket. A besúgók egész hálózata épült ki.
– Egy amerikai gimnáziumban a hatvanas évek végén?
– Ha valaki két emelettel lejjebb mondott valamit, arról a tanár egy órán belül egészen biztosan értesült. A besúgók jelentettek arról a lázadó lányról is, a későbbi egyetemi professzorról, aki az édesapjával együtt plakátokat gyártott. A Hullám mozgalma ellen. A plakátokat kirakták, ám másnap reggelre mindet leszaggatva, összetépve találták. Igen, volt olyan, aki azért lépett ki a mozgalomból, mert nem akart besúgó lenni. A negyedik napon szégyenteljes dolog történt, megvertek egy fiút, amiért az ki akart szállni a Hullámból. A verés az iskolai vécében történt, hárman egy ellen. A verésről többen is tudtak, ám senki nem beszélt. A megvert is titkolja, szégyelli.
– Tényleg semmiről nem tudtak a szülők?
– De. Még a város rabbija is betelefonált az iskolába, a tanár azonban azzal nyugtatta, ő csakis azt kívánta szemléltetni, megmutatni, hogyan működött a nácik propagandája. FEGYELEM, ERŐ, REND, A KÖZÖSSÉGÉRT VALÓ CSELEKVÉS! Ige, a forradalom plakátjait az iskola igazgatója látta, a kékingeseket is, akik a bal karjukon mindannyian ugyanazt a furcsa jelet viselték. Az igazgató kérdezett, a történelemtanár pedig azt kérte, hadd hívhasson össze egy nagygyűlést azok számára, akik kíváncsiak a Hullámra. Az igazgató beleegyezett. Csakhogy a nagygyűlésre kizárólag azok mehettek be, akik kék inget viseltek és volt tagságijuk. Péntek délre hívták össze a nagygyűlést. A tanár azt ígérte, a tévéből a mozgalom országos vezetője szól majd hozzájuk, lévén Hullám már nem csak az ő iskolájukban működik, a Hullámmal jobbá építhetik Amerikát. A gimnazisták ekkor már olyasmiket üvöltöznek, hogy
A Hullám rendet tesz! Az Egyesült Államok nem lesz a komcsik országa! Meg a feketéké! Meg a mexikóiaké! Legyen már végre rend! Milyen ország az, ahol csak úgy lelövik az elnököt? EGYSÉGBEN AZ ERŐ! ÉLJEN A HULLÁM!
– Mi történt azon a valóságos nagygyűlésen?
– Kék ingben és tagságival gyülekeztek a diákok. Feszülten várták, hogy a tévében megszólaljon a nagy vezető. Csakhogy a monitor hosszú percekig csak hangyázott, nem látszott rajta semmi. A diákok egy része ettől kétségbe esett, féltek, lemaradtak a nagy bejelentésről… Húsz évvel később a dokumentumfilmben arról beszéltek, hogy ott, a nagygyűlésen egyszer csak rájöttek, hiszen nincs is semmiféle nagy vezető. Ettől összezavarodtak, többen sírtak, összeomoltak, mert mi lesz velük ez után? Mi lesz a testőrökkel és a besúgókkal? Azokkal, akik a Hullám révén jutottak pozícióhoz, hatalomhoz.
A dokumentumfilmből számomra az derült ki, hogy a dologról mindenki hallgatott. Húsz év után a tanár arra hivatkozott, túl fiatal volt. A források szerint a nagygyűlésen azért kimondta, elismerte, hogy manipulálta a diákjait.
– Mi lett Ron Jones történelemtanárral?
– Befejezte a tanévet, aztán még egyet. Talán másfél-két év telt el, mire a szülők elérték, hagyja el a gimnáziumot. Ron Jones a harmincas évei elején járt, amikor a Hullámról tizenhat oldalas tanulmányt írt. Visszaemlékezésében számos ténybeli dolgot megváltoztatott, volt, amit elhagyott, volt, amit hozzáköltött. Ron Jones soha többé nem tanított, drámaíró lett belőle.
A Pesthidegkúti Waldorf Iskola tizenkettedikesei hosszú heteken át próbáltak.
Drámatanáruk segítségével értelmezték a kísérletet, a mozgalmat. A Waldorf-pedagógia számára fontos, hogy a tizenkettedikesek kritikusan gondolkodjanak, legyen rálátásuk a társadalmi folyamatokra… Voltak, akik a téma elviselhetetlensége miatt kezdetben nem akartak a Hullámban részt venni, ezért a darabba Zelei Bori néhány finomabb, női karaktert is beleírt.
A Hullámot hat napon át mutatták be szülők, diákok, nézők előtt. Az ő előadásukban a nagygyűlésen, a tévéképernyőn, pár percnyi sistergés után Hitler jelenik meg, és eredeti mozgóképek a Hitler Jugendről.
– Azért fontos a történetet – mondta videó filmjükben az egyik tizenkettedikes lány -… mert ennek mégiscsak olyan aktualitása van, és annyira jelen van mindenkinek az életében…
