Belevaló újságírólány, dörzsölt üzletemberek, korrupció, sötét titkok, és mindez a huszadik századi Budapestjén. Mi mást lehetne kifőzni ezekből a gondosan válogatott alapanyagokból, ha nem egy szaftos, drámával és társadalomkritikával fűszerezett krimit? Roboz Léna Balkáni árnyak című könyve január végén jelent meg az Athenaeum Kiadónál, és annyira tele van élettel, hogy akár egy komor hangulatú balkáni mozit is forgathatnának belőle.
Főszereplőnk a 30 éves újságírólány, Sára, akit főszerkesztője azzal bíz meg, rántsa le a leplet egy hazai korrupciógyanús ügyről. Sára addig szimatol, amíg ki nem deríti, hogy a szálak egészen a Balkánig vezetnek, ahol még több bűn és még több sötét titok várja.
Ha nem Budapesten játszódna, talán nem is vettem volna kezembe a Balkáni árnyak kötetet, a fülszöveget átfutva azonban legyőzhetetlen késztetést éreztem, hogy azonnal kiolvassam a könyvet. Ugyan, ki tudna ellenállni egy olyan sztorinak, amiben szerepel a magyar főváros, a korrupció és a Balkán?
Magyarország, és ami mögötte van
A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy elképesztő realitással festi meg az olyan tipikus jellemeket, mint a fiatal, belevaló újságírólány, a nagyhangú főszerkesztő, vagy a dörzsölt üzletember. A szerző olyan gördülékenyen, szemléletesen ír, hogy villámgyorsan belesimulunk a történetbe és a szerző által papírra vetett magyar valóságba. Miután sikerül azonosulni főszereplőnkkel, elkezd bonyolódni a sztori: újabb nevek jönnek szembe, egyre több a mocsok és a korrupció. Annyi, hogy majdnem bele is fulladunk. Ám inkább abba, mint a közhelyekbe. Nem kell hozzá Nobel-díj, hogy rájöjjünk, a könyv nemcsak Magyarországnak, sokkal inkább Magyarországról szól. A könyvet olvasva rá-ráismerünk a mindennapok eseményeire. Nem véletlenül sejlik fel a borítón a Parlament, és a
mai. magyar. valóság.
felirat is magáért beszél. A Balkáni árnyak egy kijózanító atyai pofon, krimibe oltott fricska a társadalomnak, mindennemű politikai állásfoglalás és felesleges erőlködés nélkül. Nem mond nekünk újat a világról, de szőröstül-bőröstül bemutatja a korrupciót, mint társadalmi jelenséget. Roboz Léna kötetét elolvasva nem leszünk vidámabbak, de nem is ez a célja a szerzőnek: kapunk egy emberes adag krimit és embertelen mennyiségű bűnt. Hogy mit kezdünk vele, azt már ránk bízza.
