Mosonyi Aliz legújabb mesekönyvében egy öreg kisasszony kalandjait követhetjük nyomon, aki elválaszthatatlan veterán, de kívül-belül tiszta autójától.
Mosonyi Aliz: Az öreg kisasszony autósmeséi. Illusztrálta: Medve Zsuzsi. Magvető, 2015.
Volt egyszer egy autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet meg a tisztaságot, és az öreg autóját is szerette
– így kezdődik minden történet Mosonyi Aliz legújabb mesekönyvében. Az öreg kisasszony nem most született: 2010-ben már megjelent egy Autósmesék című antológia, amelyben 12 különböző kortárs magyar szerző meséje szerepelt, köztük Mosonyi Alizé is. Az öreg kisasszony most egy saját könyvet is kapott, amelyben – ha jól számoltam – 31 autósmese követi egymást. Az öreg kisasszony meséit Medve Zsuzsi illusztrálta (az ő rajzai díszítik Mosonyi Aliz néhány évvel ezelőtti Magyarmesék című kötetét is), aki egy könnyen felismerhető, különös világot teremt a történetek mellé.
Nem nagyon hosszú mesék ezek, de mesélős könyvnek pont ezért ideális – még akkor is, ha így megvan annak a veszélye, hogy a még nem nagyon álmos gyermek újabbat és újabbat követel az öreg kisasszony autósmeséiből. De ha ez tényleg így van, ahogy gondolom, akkor annál nagyobb elismerés nem is igazán kell Mosonyi Aliz kötetének.
Részben idetartozik, hogy gyerekkorom óta nagyon rossz alvó vagyok, ezért a szüleimet én is állandóan azzal terrorizáltam, hogy mindig újabb mesét követeltem esténként. Legalább azzal megháláltam a törődést, hogy amikor nagyobb lettem, becsületes olvasóvá váltam. Ha gyerekkoromban már lettek volna autósmesék, biztos mindig kértem volna újabbat belőle. Zárójel bezárva.
Bizonyára máshogy olvassa ezeket a meséket egy felnőtt és egy gyerek – nem tudom legalábbis, hogy egy óvodáskorúnak feltűnik-e az a melankólia, ami átszövi az autósmeséket. Nem tartom egyébként kizártnak, ami annak köszönhető, hogy az elbeszélői hang végig nagyon egységes, és az én belső olvasatom szerint egy kissé rezignált is. De talán éppen ezért izgalmas ez a könyv egy felnőtt számára is.
Olyan, mintha az öreg kisasszony autósmeséi azt állítanák, hogy magány márpedig nem létezik. Adott egy öreg kisasszony, akinek kalandjai egy öreg autóval esnek meg; az öreg kisasszony beszél az autóhoz, beszél a parkolóórával, a labdával, a bolti krumplival – a tárgyak pedig válaszolnak is neki, kivéve az autót. Ő csak csöndben végzi a dolgát (kivéve mikor a Nyugati Pályaudvar helyett Párizsba viszi az öreg kisasszonyt!), nem válaszol a kisasszonynak, mégis miatta érezzük azt, hogy a néni egy kicsit sem magányos.
Nem szeretem azt a gyakorlatot, amikor egy könyvre megpróbálják rábizonyítani, hogy minden korosztálynak bátran ajánlható: pedig Az öreg kisasszony autósmeséi tényleg ilyen. Biztosan mást olvas ki belőle egy nagycsoportos, vagy a könyv főszereplőjéhez hasonló öreg kisasszony, de nem is ez a cél, hanem az, hogy jól szórakozzanak olvasás közben – és biztos vagyok benne, hogy Mosonyi Aliz meséivel nem fognak csalódni.
Az öreg kisasszony autósmeséiből itt olvashatsz részleteket.
